2014. február 10., hétfő

Vitorlázás, Hamupipőke, boncmester

2014 február 6-7.

A belvárosban alvás felemelő napjai természetesen nem tarthattak örökké. Újabb szállás után kellett néznem 3 nap elteltével. Találtam egy szimpatikus lengyel srácot, írtam neki, ő meg fél órán belül felhívott. És meghívott egy koncertre.

A Lengyel Nagykövetség épületében előadott operarészleteket és a gitárművészt hallgatva hirtelen elkezdetett hiányozni a nem-hátizsákos élet. Tiszta ruhák, szép ruhák, smink, parfüm, magassarkú cipő.  Színház, opera, kávézók, éttermek. A legjobban a magas sarok és a parfüm hiánya tört rám. Soha nem hittem volna. Vennem kell vaalami könnyű (azért cipekedni nem akarok) és olcsó csinos cipőt. Utálom, hogy mindig lepukkantul nézek ki.

Ültem a koncerttereben, hallgattam a komolyzenét és egyre világosabb lett, hogy 2014 a letelepedés éve lesz...

És akkor mentegetőzés nélkül írhatok majd receptekről, cuki kismacskákról és öltözködésről. LOL

A koncert után dumáltunk a sráccal és úgy mellesleg meghívott egy hétvégi vitorlázásra. Valami 40 méteres hajóval szoktak havonta egyszer kivitorlázni rekreációs céllal. A mostani 2 napos lesz, hajón alvással. Szuperül hangzik! Ez szombaton (2 nap múlva) lesz.
A kanapéját ugyan nem ajánlotta fel, de erre majd még rákérdezek...

Másnap reggel lejárt a kanapébérlésem a spanyol srácnál. Megint költöznöm kellett. Nem kicsit unom. Főleg, mert állandóan a város ellentétes végébe kell átutaznom, aztán meg 2 nap múlva vissza. Jártam már Sydney déli és északi agglomerációjában. Jó lenne valahol a belvárosban maradni. 

Mivel egész nap nem jutok internethez, esélyem sincs estére szállást találni. Sebaj. Péntek van, és épp ma este lesz a havi nagy CS gyűlés. Csupán egy órácskát kell gyalogolnom a helyre (amíg nem rendeződik a jövőképem, nem akarok 1000 forintos buszjegyekre költeni, ha sétálni is lehet). Hátizsákkal megyek és abban reménykedem, hogy a gyűlésen megjelenő 100-150 emberből majd csak akad egy, aki hazavisz :D

Egy hotel tetőterasza van lefoglalva a találkozó céljára. Elsők között érkezem, ledobom a hátizsákot egy sarokba, aztán ismerkedni kezdek.

A résztvevők többsége érdeklődő, akik rendelkeznek CS profillal, de nem aktívak. Ők azok, akiktől idegbajt kap az ember, amikor kanapét keres, mert több száz üres, referenciák és adatok nélküli profilt kell legörgetni, hogy elvétve ráakadjon az ember a valódi couchsurferekre. Biztonsági okokból sosem alszom olyannál, akinek nincs megbízható referenciája. Nem azt mondom, hogy nem jó emberek, meg mindenki nulla referenciával kezdi, de sosem lehet tudni, ki milyen céllal regisztrál, úgyhogy meghagyom a kitapasztalást másoknak, és én csak a megbízható helyekre megyek. Viszont szívesen elbeszélgetek és iszogatok velük.

Kicsit cikinek érzem a kanapékeresést ilyen körülmények között, de tudom, hogy mások is csináltak már ilyet és működni fog. Muszáj lesz, mert nem akarok az utcán heverni.

Hamarosan már többen segítenek körbekérdezősködni a tömegben. Mindenki nagyon lazának találja a nyugalmamat, amivel este 11-kor rendelkezem - még mindig hajléktalanként. Én sem értem magam. Miért nem aggódom?! Ja, tudom a választ. Mert mindig minden megoldódik. Aki aggódik, az a jövőben él. Én meg most élek. Mert ugye Carpe Diem van. És ebben a pillanatban minden jó. Kellemes emberek között vagyok és jót beszélgetünk. Azért persze szervezem én az estét, csak nem aggódom miatta.

Nemsokára beigazolódik elméletem helyessége. Váratlanul felajánlja egy csajszi a kanapéját. Mint kiderül, nem is aktív CSer, de valaha az volt. Épp jókor jön a meghívás, mert közben éjfél lesz és a terasz bezár. Elkezd a nép lefelé szállingózni. A hátizsákom még mindig a sarokban van és le sem öntötték semmivel. Van viszont valami szatyor a tetején. Valaki ott felejtette?

Odamegyek. Egy szalvétára írt üzenet és egy pár cipő. Magas sarkú!!! Most viccelünk? Csak gondolnom kell rá és megkapom?! :-D

Az üzenet a következő: "Újonnan vettem, egyszer hordtam, nem jó a méret. Talán neked jó... :) "




Állati! Kaptam egy pár cipőt! Ráadásul éjfélkor. Lesz sütőtök-hintó is? És hol a herceg? :-D

Fogalmam sincs, kitől jött és szerintem ő sem tudja, hogy ki vagyok, csak mondhatták neki, hogy nőnemű egyed hátizsákja áll a sarokban és így szabadult meg jó érzéssel egy szép cipőtől. Megértem. Én sem szeretek csak úgy kidobni dolgokat. Jobb odaadni valakinek..

A csajszi, akinél lakom, kocsival jött a meetingre, aminek nagyon örülök, mert a város távoli, keleti szélén lakik (ott még úgysem jártam)a tengerparton. Még wifije is van otthon. Mondtam én, hogy nincs miért aggódnom :)

Viszont érdekes foglalkozással rendelkezik. Szervdonor-szeletelő. Vagy mondhatnám hullasebész. Az a dolga, hogy a frissen meghalt emberekből szakszerűen eltávolítsa az átültethető szerveket. Félig sebész, félig boncmester.

Másnap szombat, délután mennék vitorlázni. Csakhogy a lengyel srácot nem értem utol, nem tudom, hol hagyjam a hátizsákomat a hétvégére és ahogy utána néztem, elég macerás eljutni Palm Beach-re, ahonnan a hajó indul. Az innen tömegközlekedéssel jó 3 óra lenne. Korán kéne kelnem... :(

Mivel a lengyel srác reggelig nem jelentkezik és mivel az ágyból elérhető wifinek nem tudok ellenállni, lassacskán lemondok a vitorlázásról. Úgyis mennek egy hónap múlva megint...

Inkább lemegyek Kimberlyvel a tengerpartra.


A víz 21 fokos. Feleslegesen vettem fel fürdőruhát :D


De nem feleslegesen jöttem le. Ugyanis a szállás csak egy éjszakára szólt, Kimnek dolgoznia kell este.

Viszont mázlimra épp ma, épp itt, ezen a parton (Coogee Beach) van egy CS találkozó. Micsoda véletlen! Örülök, hogy ennyire aktív a Sydney közösség :D

Új nap, új remények. Biztos találok ma estére is kanapét...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése