2013. május 13-15.
Ugyanaz a srác, aki az esküvőre hívta meg Anát, meghívott minket a szülei házába, falura.
Ana járt már ott korábban és nagyon oda volt az egész családért.
Tangsreng értünk jött reggel. Anával vettünk ajándékot a családnak (sört és édességet), felpakoltunk mindent a hátamra meg az ölembe, a saját ruhás táskáinkkal együtt, és felültem Tangsreng mögé a motorra. Még jó, hogy Ana biciklivel akart jönni, mert nélküle is alig fértünk el. Ana haarosan hazautazik és az ittléte alatt használt biciklijét szeretné odaajándékozni Tangsreng unokaöccseinek.
A srác családja nagyon szegény, mint mindenki falun, de nem nagyon tudtam behatárolni, mit jelent pontosan a szegénység az ő esetében. Mert a robogója újnak látszik, a ruházata is normál, mobilja is van.
Aztán megtudtam, mennyit keres és az itteni árakkal összehasonlítva az olyan, mintha valaki 40 ezer forintból akarna otthon megélni. Lehetetlen. Nem mondom, 47-ből már sima ügy, ezt mindenki tudja otthon, meg is mondták az okosok, na de 40. . . : - S
A faluba komppal kell átmenni, mert egy szigeten fekszik. A táj sokban hasonlít a 4000 sziget térséghez, nincs is messze földrajzilag. Szigetek a Mekongban, falvak a két parton.
A falusi házak cölöpökön állnak, több méter magasan. Fából épülnek és nincsenek üvegezett ablakaik. A padló nem zár teljesen, így a rések között jobban jár a levegő és a koszt sem kell kiseperni, elég leküldeni a rések között. A cigarettahamut és az itt oly népszerű köpködés végtermékét is csak lekotorják a padlódeszkák között.
A szegényebbek háza nem is fából, hanem pálmafonatból és bambuszból készül.
A házak alját is kihasználják. Nappal itt lehet hűsölni a függőágyban, de sokszor itt főznek és itt tárolják a szerszámokat, bicikliket, teheneket is.
Bútorok és szobák nincsenek. Az egész ház egy légterű. Az élet a földön zajlik. Földön ülnek, fekszenek. Evéshez is csak a férfiak és a vendégek kapnak egy mobil asztalkát, ami nincs több 20 cm magasnál. A nők a konyhában, a földön esznek, a gyerekek meg ahol akarnak.
Az egész évre elegendő rizst óriási zsákokban tárolják a lakásban. Babzsákfotelnek mondjuk épp jók lennének, ha nem lennének megtömve, de meg vannak.
Mivel áram és víz nincs a házakban, a konyha kicit más rendszerű, mint amit Európában megszoktunk.
Kőasztalon agyagból formázott, nyílt tűzrakóhelyek. Fával tüzelnek és fém és kerámia lábosokat használnak. Leginkább a múzeumokból ismert paleolit konyhára emlékeztet. A paleolit étkezés most úgyis népszerű, lehet, hogy be kéne vezetni a reformistáknál otthon is. Csak kicsit van tőle füst a házban.
Az étrendjük nem túl változatos. Reggelire rizs, ebédre rizs, vacsorára rizs. Általában ragu-féle étellel kombinálják. Időnként levest is esznek, de azt is rizzsel.
Az élet alapjait a Mekong biztosítja. Első ránézésre a folyó vize koszosnak látszik a homokos aljzat miatt, de valójában nagyon tiszta. Annyira, hogy a helyiek simán isznak is belőle. Meg ezt használják főzéshez. Este a folyóra járnak le fürdeni és ebben mossák a ruhákat is. A folyóról felszivattyúzott vizet nagy kőtárolókban gyűjtik és innen hordják fel vödörben a konyhába a mosogatáshoz és főzéshez.
Először fura volt szappannal és samponnal menni a strandra, de meg lehet szokni. Második nap már a mosást is kipróbáltam. Persze a lusta verzióban. Először ruhástul álltam a sodrásban percekig, amíg jól átmosott a víz, aztán magamra kentem a szappant, csak ezután vettem le a cuccokat az öblítéshez. Itt a helyi lányok egyébként is ruhában fürdenek, csak a férfiak vetkőzhetnek le félmeztelenre.
A ruházat is érdekes. Olyan, mint 100 évvel ezelőtt Európában. Mindenkinek van 1 gúnyája, és azt addig hordja, míg nagyon muszáj lesz levenni. De addig abban jár mindenhova, abban alszik és azzal együtt megy a folyóba fürdeni. Napi mosás. : )
Ruhásszekrényt sem nagyon láttam. A családnál volt egy vitrin, ebben őrizték apa katonai egyenruháját meg pár alkalmi öltözetet, de máskülönben magukon hordták a stafírungot.
A családokban sok a gyerek. Átlag 8-9. Tansrengnek 9 testvére van, 3 kivételével mind házasok. Összesen 22 unokaöccse/húga van, ezekből kb 10 állandóan ott is ugrált körülöttünk.
Vicces volt, mikor a testvéreiről kérdeztem és azt állította, hogy a legkisebb öccse 19 éves, erre az öcs elkezdett protestálni, hogy ő csak 17. Győzködték egymást egy darabig, aztán megkérdezték a szülőket, akik őszinte bizonytalansággal gondolták végig, aztán közölték, hogy 2 évente jöttek a gyerekek, számoljanak utána. Akkor - gondolom - a szülinapokat sem ünneplik tortával.
A családi élet is érdekes. Ki-be járnak egymás házában a rokonok, ha épp étkezési időben vagy valakinél, meg se próbálj evés nélkül lelépni onnan. Udvariasságból illik akkor is enni, ha megpurcansz. Hogy ki kinek a gyereke, nehezen megállapítható, mert - Polinéziához hasonlóan - a járóképes gyerekek szabadon bandáznak, a csecsemőket meg mindenki abajgatja.
A munka többnyire a földeken zajlik. Sok családnak nincs a faluban földje, mert drága a telek, ők távolabb vesznek szántóföldet és oda járnak ki dolgozni. Mivel a közlekedés nem egyszerű és drága is, többségük hetente egyszer jön haza a földről. Addig kint él a pusztában. Függőágyban alszik a szabad ég alatt és nem tudom, mit eszik. Gondolom, rizst.
A földműveléshez hagyományos eszközöket használnak. Ökör, bivaly, eke.
A bivalyok és ökrök jó szolgálatot tesznek a közlekedésben is.
A bivalyok, ezek az ittfelejtett dinoszauruszok a nagy kedvenceim. Első pillantásra úgy néznek ki, mint az orrszarvúak. Vastag páncél, nagy paták, és ha oldalról látja őket az ember, még a tülkeik is orrszarvnak tűnnek. Talán a legnagyobb különbség az, hogy a bivalyok rettenetesen félénkek. Nem volt egyszerű lefényképezkednem velük, mert mindig elmenekültek.
A környék másik jellegzetes állata az Irrawaddy delfin. Folyami delfin. A Mekongban élnek és esténként meg napfelkeltekor lehet látni őket, ahogy ugrálnak. Hát én hiába keltem fel hajnalban és hiába vártam őket este, egyet sem láttam. : - (
