Rák és bors

2013 május 23.

Kep a rák miatt nevezetes. 

Tömegével halásszák és tenyésztik a rákokat, amit aztán a part menti piacon lehet megvenni kilóra (5 dollár per kiló, plusz 75 centért meg is főzik azon nyomban), vagy a part menti éttermekben lehet 5 dollár per tányér áron hozzájutni. Mi nyilván a kilós verziót választottuk. Az egy kilónyi adagban volt vagy 25 rák. Az étteremben adtak volna kettőt-hármat. Kiültünk a piac melletti parkba és vagy másfél órán át rákot ettünk.

Érkezik az ebéd. Pórázon.

Lehet válogatni

Fő az egészség

Rákvörös
Pedig kék volt

BORS

A környék másik nevezetessége a bors. A borsültetvények Kep és Kampot között terülnek el, és mivel Kampot a nagyobb város, kampoti borsként ismertebb a termék, de Kep felől jobban megközelíthető.

Borsültetvényekről lehet 3-6 dollár per kiló áron fekete, fehér, piros és zöld borsot venni. Az ültetvényeken meg is mutatják a termesztés folyamatát és kóstolni is lehet.

Béreltünk egy robogót és megnéztünk egy ültetvényt.

A tulaj egy idősebb pasi, aki Bácskában született német nemzetiségű családban, és beszél magyarul. Meg szerbül. Élete nagy részét Németországban és Kambodzsában töltötte. Tavaly ment nyugdíjba, de hogy ne unja magát halálra, megvette ezt az ültetvényt és most borsot termeszt.

Eddig nem találkoztam az utam során egyetlen magyarral sem. Volt egy amerikai lány, aki Szegeden tanult és beszélt magyarul, meg egy német srác, aki Miskolcon dolgozott és elég jól ismeri az országot, de magyar vándorral, mint én is vagyok, még nem futottam össze. 

A borstermesztés nem tűnik nehéznek. Hasonlít a szőlőre. (Az sem tűnik nehéznek, oszt mégis mennyi meló van vele.) A növények karókra rögzítve állnak, árnyékolók alatt. Naponta szedik a termést. Mindig csak azokat a fürtöket szedik le, amelyeken a zöld borsok mellett már van pár piros szem is.

A piros bors az érett, de abból csak a piros bors lesz. A többi borsfajtához a zöldet használják. Napon szárítják (sütik) meg, ettől befeketedik a külseje. Ez a fekete bors.

Ha eltávolítják a fekete burkot, az lesz a fehér bors. A piros borsot nem szárítják sötétre. A zöldet meg errefelé frissen fogyasztják, de a nálunk ismert verzióját árnyékban szárítják.

Végigkóstoltam mindet.

A fekete bors igazán karakteres ízű volt. Erősebb, mint az otthon megszokott.
A fehér bors csak az alap bors ízt adja, mert a karakter a héjában van (azt hittem, ott a vitamin van).

A zöld bors meg jó erős volt, de olyan éretlen és jellegtelen ízű.

A piros volt a legfinomabb. Hiába. Nincs is jobb az érett gyümölcsnél! : )