Lakodalom Kambodzsában

2013. május 10.

Reggel 7-re jött értünk Tansreng, Ana helyi barátja. A lagzi 8-kor kezdődik és 36 km-re van, 1 óra alatt érünk oda.

Robogóval mentünk. Hárman. Ugyanazon.

Az előző éjszakám jól sikerült, mert este valami rosszat ettem (vagy a 2 hete rendetlenkedő gyomrom adta fel a küzdelmet) és amellett, hogy a fülledt melegtől haldokoltam, az alvás mellett fennmaradt felesleges időmet a WC-n töltöttem. Reggelre még annyi erőm maradt, hogy a gyógyszertárból elektrolitos italport szerezzek, de reggelire gondolni sem bírtam.

Végtelennek tűnő, 1 órás pattogás a robogó ülésének hátsó kapaszkodóján és már ott is voltunk a faluban.

Sárga, rózsaszín, selyem.

Ez a három szó jellemzi a dekorációt. A násznép már megreggelizett, mire mi odaértünk. Asztalhoz ültünk, és kaptunk rizst, meg valami szürke, zsíros, leves-szerű szószt hozzá. Darált sertéshús volt benne. Ázsiában reggelire is ebédet esznek.

Az asztalok mellett az egyik oldalon 18 db hangfalat helyeztek egymásra. Teljes falat alkottak. A hangfalakból diszkót megszégyenítő hangerővel üvöltött egy ember. Ekkora területre elég lett volna 4 hangfal is. Fele ilyen hangerővel. A szomszéd faluig zengő hang a ház emeletéről eredt. Itt zajlott a szertartás.

Felmentünk. A szobában kb 20-an ültek a földön. Középen egy hosszú szőnyeg. A szőnyeg két oldalán ezüst tálakban gyümölcsök, sütemények, nyers húsok. A szőnyegen egy furcsa, selyemruhás pasas meg egy hasonló öltözékű nő mászkált fel-alá, közben vicceskedve beszélnek a mikrofonba. A közönség nevet. Tehát tényleg vicces. A ceremónia részeként egy-egy gyümölcsöt kivesznek a tálakból és középre teszik egy másik edénybe, aztán megáldják és átadják az örömszülőknek.

A szertartás majdnem 1 óra volt. Utána levonult a násznép az asztalokhoz sört inni.

A következő szertartás a hajvágás volt. A házasság változást jelent az ember életében. Első lépésként vágnak a hajukból, hogy szokják a változást.

Ehhez a ceremóniához már megjelent a menyasszony és a vőlegény is. Mindketten 3-3 kísérővel jöttek. A fiúk puncs színű selyemöltönyben voltak, a lányok pink, csillogó királylányruhában.

Nincs túl sok fotó, mert a hivatalos fotóson kívül senki nem fényképezett és nem akartam tiszteletlen lenni

A Mókamester - arcán piros rúzsmaszattal és homlokán piros csillaggal - énekelt és táncolt körülöttük. Olyan vőfély-féle lehet az ürge. Miután kitáncolta magát, a koszorús-fiúkat kezdte kérdésekkel zaklatni. Többször szóba került a 2 külföldi lány is, mert a násznép forgott felénk, a kissrác meg totál vörösen már mindenfelé nézett, csak ránk nem. Aztán furcsa mozdulatokat csináltattak vele, amin a felnőttek vihogtak, a szerencsétlen kölyök meg, majd elsüllyedt. Ezek szerint nem csak magyar jellegzetesség az idősebbek részéről a kamaszokat szex témával zavarba hozni. Kicsit olyan volt a jelenet, mint mikor a télapó piszkál azzal, hogy énekelj neki, mint a vásári majom. A srácnak táncolnia is kellett. Majd elsüllyedt. De legalább a násznép jól szórakozott.

Miután Mókamiki kikészítette a 3 fiút, rászállt a lányokra. Velük ugyan kíméletesebb volt, mert majdnem sírtak az első kínos mondat után (itt nagyon szemérmesek a lányok), de azért pár arcpirító kérdést nekik is feltett. Természetesen khmer nyelven, úgyhogy Anával itt már nagyon fészkelődtünk. Én a kezdődő betegségtől már billegtem a széken, Ana meg álmos volt. Átmentünk a szomszéd ház teraszára lepihenni. Kaptunk egy szőnyeget. Itt ez az ágy.

Iszonyat meleg volt aznap, szóval nem volt világos az első pillanattól, hogy a láz miatt izzadok, mint a ló. De aztán egyértelmű lett. Hurrá. Lázam van. Malária? Vagy tífusz? Mi jár még ételmérgezéses tünetekkel és lázzal? Vagy csak a térdemen lévő, gyulladt seb okoz lázat? Még jó, hogy van választék.

Közben a násznép megebédelt. Mi kihagytuk. Szerintem csak normál lázam volt, de délután már felajánlották, hogy elvisznek a kórházba. Jól nézhettem ki. Viszont Ana korábbi leírásaira alapozva a kórházlátogatástól inkább eltekintettem ANNYIRA azért nem voltam beteg.

Barátaink megígérték, hogy szólnak, ha indul a menet a templomba. Addig úgysincs esemény, pihenhetünk. Pihentünk. Pár óra múlva jöttek szólni, hogy mégsem megyünk a templomba, mert a pap jön házhoz. Annál jobb.

Pihentünk. Aztán szóltak, hogy menjünk vacsorázni, mert mindenki ránk vár. Addigra már találtam a táskámban egy fájdalomcsillapítót, ami jó láz ellen is, és bevettem. Persze a rendes hátizsákomban ott figyel a teljes patika, de ide azt nem hoztam ma. Lejjebb ment a lázam, megkóstoltam a vacsorát is. Rizs volt mindenféle raguval. A vacsora alatt már zene üvöltött a hangfalakból, utána pedig a násznép elkezdett táncolni. Akkor fel sem tűnt, hogy az összeadás ceremóniáját nem láttam. Utólag derült ki, hogy épp aludtunk, mikor zajlott és nem szóltak. Vagy szóltak, de nem vettem észre, mert épp lázam volt? Mindegy. Szívás. Lemondtam a programjaimat és átszerveztem az útitervemet, hogy itt legyek, erre épp ma kell haldokolnom. Totál lúzerség.

Szerencsére hamarosan teljesen jól lettem és még táncolni is tudtam., Kellett is, mert folyamatosan jöttek a barangokat (külföldi khmer nyelven) táncoltatni.

A khmer tánc nem is volt megerőltető. A párok egymás mellett táncolva haladnak egy körben, a lépés a legalapabb néptáncos lépés (keresztbe, vissza, másik lábbal, vissza), olyasmi, mint egy lassú zorba, közben a kezükkel indiai táncokból ismert csuklótekergető mozdulatokat tesznek.

A khmer zenéket modern zenék váltották fel. Meglepő volt, hogy az idősebbek is belelkesültek a Gangnam Style és hasonló számokra, és együtt ropták a gyerekekkel. Soha nem hittem volna, hogy arra a számra én valaha megmoccanok. De nem lehetett állandóan nemet mondani a táncba kérésre, úgyhogy mentem.

Itt aludtunk

A buli úgy 11-ig tartott, de mi Anával már 10-kor leléptünk. A szomszéd tök kedvesen felajánlotta, hogy aludhatunk náluk. Nem kell visszamotorozni. Kaptunk egy moszkítóhálót is.

Itt nincsenek ágyak, a lakásokban bárki bárhol leheveredhet. Többnyire a padlón alszanak, vagy strandgyékényen. Mi is ilyet kaptunk magunk alá.

Reggel korán indultunk vissza Kratie-ba.

Épp jól voltam, de már aggódtam magamért. A láz nem jó jel itt. Első utam a kórházba vezetett.