Reggel nyugodtam megreggeliztünk, aztán szereztünk egy kartondobozt. A szállás recepciósát megkértük, hogy írja le lao nyelven Vangvieng nevét. A feliratot nagy betűkkel átmásoltam a kartonra (tökre hasonlít az írásrendszerük az arabra), aztán elindultunk.
Ki kellett menni a városból, hogy hatékony legyen a stoppolás.
Miután kutyagoltunk eleget, megálltunk az út szélén. Az autósok barátságosan integettek, de senki sem állt meg. Meglátták a Vangvieng feliratot és a fejüket fogták. OK, hát nincs közel. Busszal is vagy 6 óra. De attól még a következő faluig elvihetnének.
Úgy 15 perc és 4 segítőkész járókelő után rájöttünk, hogy itt az emberek nem értik az autóstop koncepcióját. Mi meg voltunk olyan hülyék, hogy a szomszéd falu nevét nem írtuk ki lao nyelven. Azzal több esélyünk lett volna. Meg akkor is több esélyünk lenne, ha megállnának az autók és elmondhatnánk nekik, mit akarunk.
Kitaláltuk, hogy elsétálunk a benzinkúthoz és a tankoló autósokat fogjuk zaklatni.
A dolog be is jött. Persze nem elsőre, de alig 15 perc elteltével begördült egy teherautó, aminek a hátulja nyitva volt és láttuk, hogy egy pasi heverészik bent a bőröndje mellett. Hohhóó! Ahol egy elfér, elfér 3 is!
Meggyőztük a sofőrt, hogy el akar minket vinni. Kicsit furán nézett, hogy 2 európai lány egy platón akar utazni több órán keresztül. Zavarodottan mondta, hogy előbb azért nézzük meg a kocsi hátulját, biztosan jó lesz-e. Hogyne lenne jó! Lehet ülni, feküdni, felállni. Sokkal jobb, mint a busz a mini üléseivel.
6 órát utaztunk. Igazán mázlisták voltunk, mert ha csak a szomszéd faluig vitt volna valaki, akkor kb másnapra érünk Vangviengbe, így meg már este ott voltunk. Út közben meg kempingeztünk a teherautóban, lábak fent a falon, fejek a hátizsákon. Tiszta luxus a helyzethez képest. A sofőr is jó fej volt, mert direkt a kedvünkért megállt 4 óra elteltével WC szünetre.
Már nagyon ideje volt. . . : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése