A szállásunk megint jó drága volt. 4 EUR egy fürdőszobás szobáért. Laosz ilyen szempontból olcsó. Minden más viszont drágább itt, mint a szomszéd országokban. Itt átlagban másfél EUR egy főétel, a szomszédoknál csak egy.
Vangviengben az esti sörözésen kívül a nappali sörözés a legnépszerűbb tevékenység. Jól kiépített itatórendszer halad a folyó mentén. Igény szerint sör helyett más kedélyállapot-javító szerek is beszerezhetőek a part menti vendéglátóipari egységeknél. A hátizsákosok többsége persze él is a lehetőséggel, aztán totál kiütve nekiáll lecsorogni a folyón. Aztán elalszik, vagy csak pillanatnyilag jó poénnak tűnő ötlettől vezérelve vízbe fullad. Miután ez utóbbi sportot az elmúlt években az elfogadható létszámnál többen űzték (vagy 30-an haltak meg így), a város beszüntette a part menti kocsmázást. A vízbe ugrálós helyeket is bezárták és a sörön kívül más (tömény alkohol sem) nem kapható a part tubingos szakaszán.
Azért továbbra is lehet intelligensen lazulva lecsordogálni.
Anával utánajártunk az áraknak és jól meg is lepődtünk, mert a tubing bérlés máshol 1 EUR per nap, itt, meg 5. Kicsit drága. Mármint helyi viszonylatban. Többe kerül, mint a szoba a panzióban. Találtunk viszont egy szervezett kirándulást, ami 10 EUR volt, de elvittek egy jó messzi barlangba, és a barlangban lehetett tubingolni, aztán megebédeltettek és délután kajakkal csorogtunk le a folyón a tubingosokat kerülgetve. Több program ebéddel picivel többért.
A barlang érdekes volt. Gyalog be sem lehet menni, mert teljes szélességében a folyó tölti ki. És olyan alacsony, hogy a gumibelsőn heverve is sokszor majdnem bevertük a fejünket a plafonba. Egy órán keresztül úszkáltunk bent. Az eltévedés megelőzése és a jobb haladás érdekében a barlangban zsinórok vannak végigvezetve a járatokon, ezek segítségével lehet gyorsabban haladni.
A kajakozás is jó volt. Főleg azért, mert mindketten óriási önuralomról tettünk tanúbizonyságot, mikor ellenállva a késztetésnek nem vertük le az evezővel annak a 3 vinnyogva rihegő-röhögő libának a fejét, akik minden evezőcsapásnál macskákat megszégyenítő vernyákolással örültek maguknak. Ez volt a legnehezebb része a napnak.
Este elnéztünk az Irish Pub-ba, ahol ingyen adták az első koktélt. Takarékossági okokból többet nem is ittunk : )
Viszont összefutottunk jó pár korábbi ismerőssel, akiket Nong Khiaw-ban meg Luang Prabangban ismertünk meg. Mintha otthon lenne az ember. Lemegy egy klubba és barátokkal fut össze. Kezd ez az utazás egyre jobbá válni.
A legviccesebb az volt, mikor egy tök részeg csajszi odajött hozzánk és akadozó nyelvvel elkezdett ujjongani és ölelgetni minket. Eltartott egy darabig, míg kihámoztuk, hogy azért örül, mert ránézésre megismert minket. És ugye mi vagyunk a stoppos lányok? Nagyon büszke ránk és tök buli, hogy stoppolunk.
Borult a nyakunkba és hajtogatta, hogy mennyire jó arcok vagyunk. És hogy rögtön megismert minket. De hogyan?!
A "leírás" alapján?! Wow! Beszédtéma vagyunk Laoszban! : - D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése