2013. május 26., vasárnap

Meditálás

2013 május 19.


A meditálás jó dolog. Annyi okos, bölcs, kiegyensúlyozott ember mondja, hogy tuti igazuk van.

Ezért is akartam megtanulni.

De miután a motivációm gyenge lábakon áll és a meditációs elvonulást inkább emberektől való elvonulásként értelmeztem, olyan helyre volt szükségem, ahol szigorú szabályokkal gyakorlatilag rákényszerítenek a meditáció gyakorlására, és ahol nem szükséges állandóan mosolyogni, meg emberekkel beszélgetni.

A Chiang Mai melleti templom tökéletes volt ehhez. A szigorú napirend, a bejáratnál leadott telefon, laptop és minden egyéb, ami elvonhatja a figyelmet, a rendszeres, kiszámítható étkeztetés, a némasági fogadalmas kitűző, mind mind arra kényszerített volna, hogy kiürítsem a fejemből a gondolatokat és végre meditáljak.

Ehhez képest a zárda, ahova kerültem, meg sem közelíti a terveimet.

Semmi szigor, semmi rendszer, semmi szabály. Ha van kedved, részt veszel a meditáción. Ha nincs, akkor nem. Az apácák és a kiszolgáló személyzet állandóan beszélget és mosolyog, kénytelen vagy nyájaskodni naphosszat. Jó, baromi kedvesek és szívesen mosolygok rájuk, mert olyanok, mint egy csapat kopasz nagymama, de a pillanatnyi célom miatt ez mégsem annyira tölt el örömmel.

A faluba lejárkálás és a helyiekkel ebédelés, meg a ceremóniákon való részvételi páratlan élmény. Egy pillanatig sem bánom, de ez sem az elvonulásról szól. Az meg, hogy naphosszat könyveket olvasok az ipodon, vagy hangoskönyvet hallgatok, ahelyett, hogy a valóságban maradnék és kiüríteném a fejem, a legkevésbé járul hozzá a spirituális fejlődésemhez.

Fentieket végiggondolva és a a napi étrendet figyelembe véve a negyedik napomon megállapítottam, hogy hótt feleslegesen üdülgetek a zárdában, mert szinte már ott tartok, hogy a meditációra szólító kolompolást, meg a magát a meditációval töltött (elpazarolt) 2-2 órát bosszantóan zavarónak érzem az olvasás közben.

Szóval ez nem az, amit akartam. Így viszont csak időhúzás. Inkább keresek egy másik szigorú helyet útközben és letáborozom ott.

Átgondoltam (vagy mondhatnám, jól elmeditáltam rajta), aztán közöltem a szerzetessel, hogy olajra lépek. Befizettem az adományos kasszába 15 dollárt. Nem kötelező fizetni, de illik. Ez egy közepesen bőkezű adománynak számít 3 éjszakányi meditálásért.

Levonultam Kratie-ba, megvettem a buszjegyemet Phnom Penh-be, Kambodzsa fővárosába, ami kb 4 órára van onnan, és amíg a buszra vártam, beültem egy étterembe rizs, tészta és káposzta mentes ebédre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése