Szombat este érkeztem meg Rarotongára, a Cook-szigetek nevű ország fő szigetére, ahol a nemzetközi reptér is található.
A Cook-szigetek 15 szigetből áll. Rarotonga a legnagyobb, a maga 32 km-es kerületével.
Couchsurfer barátom, Thomas jött értem a reptérre. Thomas 40-es pasi, részben Cook-szigeteki származású, de Új-Zélandon nőtt fel és csak 12 éve költözött ide. Tanár és iskolapszichológus a helyi iskolában. És 4 gyereke van. Meg egy unokája. Ettől kivagyok. Alig idősebb nálam és unokája van. Jó lesz igyekeznem...
Thomas egy másik tanárral, Katerin-nel lakik együtt. Kat Tongáról származik és csak 2 éve él itt, ő is Új-Zélandon nőtt fel.
A házuk a reptér közelében, a hegyen áll. Jó magason. Gyönyörű a kilátás, viszont a hazasétálás felér egy tornaórával, ahol a hegyre futást és a kislabdadobást gyakorolhatja az ember kombináltan. A kislabdadobást a környékbeli ebek miatt szükséges bevonni az edzésbe, mivel buzgó területféltésük nem áll meg az ugatásnál és a házhoz tartozó udvar sarkainál.
Rarotonga-sziget és egyben az ország fővárosa Avarua. Rarotongán 8000 ember él, ebből maximum 2000 lakhat Avaruában. Pontos statisztika nincs. Süt a nap, kék az ég, elférnek, kitérdekel.
A hely nagyon hasonlít az északi szigetekre Francia Polinéziában. Mármint ellátottság szempontjából. Van ugyan pár szupermarket, de elég korlátozott kínálattal, cserébe viszont magas árakkal. Ajándéktárgyakat mindenhol lehet kapni, fekete igazgyöngyöt is, meg éttermekben és luxusszállodákban sincs hiány. Aki már idáig eljött,az tuti gazdag, simán megengedheti magának a luxust. Kivéve persze, ha teljesen bolond és már fél éve a takaróján túl nyújtózkodik. De ilyenekből elvétve akad csak egy-kettő. Egy. Én.
A hivatalos nyelv az angol és a maori Cook-szigeteki változata. Mivel az ország csak alig 50 éve nyerte el függetlenségét Új-Zélandtól, elég speciális a kapcsolata a 2 országnak. A helyiek NZ útlevéllel rendelkeznek, a helyi pénz a NZ dollár, az iskolarendszer is ugyanaz és az NZ állampolgárok 3 hónapig tartózkodhatnak itt vízum nélkül, míg más országok lakói csak 30 napig.
Van saját pénzük is. Nem is akármilyen! A 2 dolláros háromszög alakú. És van egy 3 dolláros bankjegy is, de azt még nem sikerült beszereznem.
Jellemző, hogy a Cook-szigeteki pasik nagyok. De nagyon. Mind úgy néz ki, mint valami rögbijátékossal ötvözött szumós. És nem azért, mert kövérek, hanem csak nagyok. Jó, vannak kövérek is. De most a sportosakról beszélek. Persze ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mert nem lehet az véletlen, hogy ennyire vonzanak a Csendes-óceáni szigetek és a nagydarab pasik is.
És meg is lett a megoldás. Csak kicsit tanulmányozni kellett a polinéz migráció évszázadait.
 |
| Még több térképért katt ide. |
A polinéz szigetvilág Ázsia dél-keleti részéről népesült be. A mai Taiwan lakóinak génállománya áll a legközelebb a maorik génállományához. Tehát feltételezzük, hogy onnan hajókáztak le. Először az indonéz szigetekig haladtak le duplatestű csónakjaikkal. Pár évszázad múlva néhányan felfedezőútra indultak dél felé. Az út hónapokig tartott a pici hajókon. Minimális élelem és víz, tűző nap, hánykolódás a tengeren. Csak a legnagyobbak és legerősebbek élték túl. Az olyan sovánkák, mint én, már egy hét alatt szikkadt haleledellé váltak. A partot ért nagy és erős túlélők aztán nagy és erős utódokat nemzettek Vanuatun és Fidzsin. Innen hamarosan (évszázadok) egy csoport tovább kalandozott Francia Polinéziába. Aztán onnan Új-Zéland és a Cook-szigetek irányába. Ismét csak az erősebb és egészségesebb emberek élték túl az utazást. A Cook-szigeteki nagytestű populáció erősebbjei kötöttek aztán ki Polinézia távolabbi szigetein. Nem hiába olyan jók rögbiben...
 |
| Thomas barátom bal válla. Tiszta tetkó karja-lába (persze maori hagyományápolás miatt), kigyúrt, nagy darab, kopasz. Ha Európában találkoznék vele, tuti elszaladnék. |
Különben a nők egy része is fura. Akiken a hajdani túlélők harcias, férfias génjei jöttek ki, tiszta férfi-arccal rendelkeznek. Meg a "mahu és rere" téma elterjedtsége sem véletlen a szigetvilágban.
A maori nyelvjárásokat is élmény tanulmányozni. Tahitin a "k"-t nem ejtik, emiatt a rarotongai Kia Orana köszönés ott Ia Orana, a "jó" meg meitai a meitaki helyett. Ebből is lehet következtetni a migráció irányára, de mivel nincs írott történelem, csak találgatás minden ötlet.
Én meg imádok ilyen témában találgatni. Lehet, hogy tanulmányútra kéne mennem a többi polinéz szigetre is... Tonga, Szamoa, Fidzsi... A Húsvét-szzigetekről ne is beszéljünk...
Jaj, hogy ennek sosem lesz vége?! :-o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése