Letelt a 13 nap. Búcsúzom a Cook-szigetektől és visszatérek a jelenbe. Vagyis innen nézve a jövőbe.
A gépem 2013 november 8-án hajnali 1-kor száll fel és 4 óra repülés után 2013 november 9-én reggel érkezem meg Aucklandbe. A november 8-i napom szinte teljesen kimarad.
Kicsit izgulok. Nem az időutazás miatt. Hanem, hogy mi lesz utána.
Most már, hogy itt vagyok az esemény küszöbén (és a valóságban, mikor ezt írom, már túl is vagyok rajta), bevallhatom, hogy a Cook-szigeteki kiruccanás oka nem csak a Cook-szigetek megtekintése volt. És nem is csak a dátumvonal átlépésének megélése.
Nagy reményeket fűztem hozzá, hogy a nyaralás majd úgy végződik, ahogy anno a hondurasi kis kirándulásom. Mármint vízum tekintetében. Elvileg ugyanis minden belépésnél kötelesek a határőrök új vízumot adni, még ha az előző le nem járt is. Az én augusztusi vízumom november végén jár le. November 15-re van repjegyem Németországba. Ha kapok újabb vízumot, akkor február elejéig jól vagyok itt. Ha nem, akkor azon nyomban kitoloncolnak. Erre mondjuk nem sok indokuk van, mivel van szállásom és repjegyem is, de hát ugyebár az augusztusi bevonulásom után nem árt, ha felkészülök a legrosszabbra is...
Hajnali 4 óra 30-kor leszálltunk. Az útlevél ellenőrzés felé haladva - már csak jó megszokásból is - megsimogattam az ajtónál álló tikit (maori szobor) és kértem, hogy támogassa a földjére lépésemet. A múltkor is egész jól bevált a dolog. Igaz, akkor a jobb oldali tikit kértem, most meg a bal oldalit. Majd meglátjuk, ezúttal jobban vagy balabbul járok-e...
A pulthoz lépve az ember beszkennelte az útlevelemet. Ha a múltkori "fekete bárány" jelzés még rajta van, most fog kiállítani a sorból. Nem tette. Ezek szerint az csak egy alkalomra szólt.
Érdeklődött, meddig akarok Új-Zélandon maradni. Mondtam, hogy 6 nap múlvára van repjegyem.
- Aucklandból?
- Nem, Christchurch-ből.
- Repülővel megy oda vagy vezet?
- Autóval. Egy barátommal utazunk.
- Látom, járt már Új-Zélandon augusztusban.
- Igen, de ez tulajdonképpen még ugyanaz a látogatás. Két hónapig körbeutaztam az országot, aztán rátettem a habot a tortára (vagy ahogy itt mondják, a cseresznyét a sütire) a Cook-szigetekkel. Most pedig... - savanyú pofát vágok, erre a pasi érdeklődve rám néz.
- Haza kell menni?
- Igen - mondom fanyalogva.
- Nem akar?
- Hát ki akarna visszamenni a hidegbe, ahol a tél kezdődik?!
- Főleg Rarotonga után, ugye?
- Pontosan - felelem nagy sóhajjal.
- Hát akkor élvezze az utolsó napsütést - mondja és bepecsételi a 3 hónapos vízumot.
Próbálom fegyelmezni magam, hogy a megkönnyebbüléstől ne szakadjon ketté az arcom vízszintesen fültől fülig, de szinte repülök át az ajtón. Külön jó érzést okoz, hogy a beszélgetés alatt nem hazudtam egy szóval sem ;)
És.... Van vízumom! Maradhatok a kedvenc országomban! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése