A szivárvány felett

Elreppentem Dunedinből Aucklandbe, hogy aztán másnap továbbreppenjek Rarotongára, a várva-várt Cook-szigetekre.

Aucklandban már szinte hazatértem. Harmadszor járok itt és harmadszor szörfölök Jon barátomnál, akinél ezúttal is nemzetközi CS brigád heverészett. A nappali úgy nézett ki, mint egy menekült szálló. Mindenhol matracok és szétpakolt hátizsákok. Szerencsés voltam, mert épp vacsorára érkeztem, amit egy spanyol pár készített.

Másnap redukáltam a csomagom méretét 2 heti adagra (egy újonnan beszerzett, az Üdvhadsereg boltból származó, jó drága 2 dolláros táskába), majd elindultam a reptérre. Jó időben, hogy ne kelljen stresszelnem. Mióta lekéstem a vonatomat Szingapúrban, kicsit jobban aggódom az előre megváltott jegyekkel igénybe vehető közlekedési eszközök miatt. Ezúttal 3 órával hamarabb akartam kint lenni a reptéren. Indulás előtt még egyszer rápillantottam a légitársaság által küldött emlékeztetőre... és megpillantottam, amit nem kellett volna...

Check-in LEGALÁBB 3 órával indulás előtt. Mi a fene ez?! Normál helyen 3 óránál hamarabb meg sem nyitják a check-in-t, átlagember 1-2 órával indulás előtt érkezik. Mi az, hogy legkésőbb 3 órával indulás előtt már rendelkeznem kell beszállókártyával?! Úristen! Akkor nem is vagyok időben. Épp csak oda fogok érni, de leginkább negyed órával lekésem a melegen ajánlott időpontot. Na, jó ideges lettem. Egész úton azon drukkoltam, hogy ne valami köcsögösködés legyen a dolog mögött, hanem csak a kényelmes óceániai életstílusból adódó késések megelőzése legyen a céljuk ezzel. Mikor megérkeztem, már vagy 50 név ki volt pipálva a csajszi előtti listán. Azért bíztam benne, hogy a rendesen ráérős helyieket nem lehet ilyen határidőkkel terrorizálni és lesznek még jó páran mögöttem. Csak már így is stresszeltem, mert ugyebár a kis nyaralásom után ugyanide térek majd vissza a visszaúti jegyemmel. Amit nyilván ellenőrizni fognak már becsekkolás előtt. Meg azt is, hogy van-e jogom visszatérni. És sosem lehet tudni, milyen új ötlete támad a Bevándorlásinak a vízumomat illetően.... Szerencsére az ügyintéző kb életében először látott magyar útlevelet, meg úgy tűnt, a turistavízum is meglepi. Nekem kellett megmutatnom, hol van rajta az érvényességi dátum. Az fel sem merült benne, hogy ez a fajta vízum egyszeri belépésre jogosít, szóval amint elhagyom az országot, nem lesz érvényes. Ez nekem jó. Első akadály leküzdve. Elengednek a Cook-szigetekre. A második akadály, ami akkor vár rám, mikor visszajövök, még előttem áll, de igyekszem nem gondolni rá. Legrosszabb esetben kitoloncolnak. Kínos és kellemetlen. De majd max jó sztori lesz belőle a blogban... :-D

De eddig nincs ok aggodalomra. Minden jól halad. 

Felszállásra vártunk, már a gépen ülve, mikor elkezdett szemerkélni az eső. Aztán váratlanul megint kisütött a nap. Gyönyörű, teljes félköríves szivárvány tündökölt a kifutópályán.

Ezt jó jelnek vettem. A szivárvány a tündérek üzenete. A manók meg kincset ástak el a tövébe. Ugyebár.

El is feledkeztem a vízumos kérdésekről és sokkal fontosabb dolgok kezdtek el foglalkoztatni...

Vajon milyennek látszik a szivárvány fentről? És vajon tényleg a nézőponttól függ, hol a töve? Ha elkezdünk emelkedni, változik a helyzete? És az íve? És az eleje és a vége? És felülről olyan lesz, mint egy alagút felülről? Vagy tartja magát a fizika törvényeihez és mindig az én szemszögemből tűnik félkörnek? Baromi kíváncsi voltam.

Végre meglódult a repülő és elkezdtünk száguldani a kifutópályán. A szivárvány jött velünk. Gyorsabbak voltunk, mint a levegő páratartalmának és a nap szögének változása, így szemmel követhető volt, ahogy a szivárvány töve - ragaszkodva az általunk bezárt szöghöz - szalad a gép mellett. Na, így persze, hogy sosincs meg a tövébe ásott kincs...

Ahogy emelkedni kezdtünk, eltört a szivárvány. Más lett a szög, meg a napsugarak.

Aztán, mikor már egészen a szivárvány felett voltunk, újra tisztán kirajzolódott. És nem félkör alakúnak látszott. Hanem teljes karikának...

Vagyis... izé... hát persze nem láttam teljes egészében a repülőgép testétől, de amit láttam, az körnek látszott.


Ó, ha rendes fényképet tudtam volna csinálni! Mondjuk a pilótafülkéből...