2013. november 14., csütörtök

Asztali áldás

2013 november 3.


Azt már említettem, hogy a Cook-szigetekiek nagyon vallásosak. Rendszeresen járnak templomba, étkezések előtt asztali áldást és köszönetet mondanak, megtartják a vallásos ünnepeket, satöbbi.

Nyaralásom első napján a közös vacsoránál Thomas mondta a köszönetet az ételért, Kat leámenezte, én meg hallgattam. Másnap Kat mondta az imát, Thomas az áment, én hallgattam. Harmadik nap vacsora előtt mindketten rám néztek. Én meg vissza. Mi az?! 

- Te következel.
- De én nem vagyok vallásos - tiltakoztam ijedtem.
- Az nem baj.
- Azt sem tudom, mit kell mondani.
- Köszönd meg az ételt.
- Jó.

Erre mindketten becsukták a szemüket. Ekkor tűnt fel először, hogy egyáltalán be szokták csukni. És várták az imámat. Rendkívül kreatív voltam :)

- Kösz az ételt.
- Amen.


A következő napokban Kat lelécelt valami barátnőjével, így Thomas-szal ketten vacsorázgattunk. Ebből következően gyakrabban került rám a sor ima témában. Egész sokat fejlődtem. A végén már 3 teljes mondatot improvizáltam : )

Hogy fokozzam a vallásos elmélyülést, vasárnap megint elkísértem Thomast a templomba. Az éneklős mise után elkapott minket a tiszteletes és meginvitált a vasárnapi iskolába. Egyikünk se tudta, mi az pontosan, úgyhogy úgy döntöttünk, benézünk rá. 

A templom melletti közösségi házban jött össze a gyülekezet. Énekeltek, aztán a pap által felvetett Bibliai kérdéseken filozofáltak. Ki hogy látja a tanítást. Szuper érdekes volt. Főleg, mert maori nyelven nyomták.
Szerencsére Thomas is érdeklődése is mérsékelt volt, így 20 perc elteltével odasúgtam neki:

- Te maradni akarsz a végéig?
- Nem, de nem tudom, hogy lépjünk le. Kezdd te, én majd követlek.

Mivel tanárként ismert személyiségnek számít és kicsi a sziget, az ember nem engedheti meg magának, hogy bármikor udvariatlan legyen, úgyhogy csak simán felállni és lelépni nem nagyon lehetett.

Kitaláltam, hogy előadok valami vészhelyzetet, és jó hangosan megkérem, hogy jöjjön ki velem. Ezzel ő tisztára van mosva, az én renomém meg nem számít. De aztán nem drámáztam. Kisétáltam, ő meg pár perc múlva követett. 

Megvolt a napi adagom a spirituális fejlődésből.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése