2013 október 27.
Vasárnap lévén a helyiek templomlátogatással kezdték a napot.
Én azzal kezdtem, hogy kisétáltam a tengerpartra és leégtem. Ugyan vittem magammal a naptejet, de mire odajutottam volna, hogy leüljek és bekenjem magam, már késő volt. Persze ezt akkor még nem tudtam. Estére jött ki rajtam a szín. A piros. Pedig nem volt több fél óránál összesen, amit a napon sétáltam oda-vissza...
Egyszer majd biztos megtanulok nem leégni.
A tengerpart itt fehér homokos, a víz sekély és türkizkék, a part közeli vizet hullámok gömbölyítette sziklák tarkítják. Vulkanikus sziget, csakúgy, mint a polinéz szigetek többsége.
A helyi legendák szerint a holtak lelkei egy nagy fekete szikláról indulnak a túlvilági útra Hawaiiki felé. Ehhez a sziklához sétáltam el. A legenda nem kifejezetten helyi, mert az Új-Zélandon élő maorik halottjainak lelkei is Hawaiiki felé indulnak el, csak azok NZ északi csúcsáról. Hawaiiki különben egy távoli, szent sziget a messzi északon, ami a legendákban létezik csak. Meg a térképen is, ha megnézzük, hogy Hawaii épp északra van innen.
Ha már a lelkeknél tartunk... itt nagyon vallásosak az emberek. Annyira, hogy vasárnap két misére is elmennek. A reggeli mise angolul megy, az esti meg maoriul. Az estire elkísértem Thomast. Szeretem a maori énekeket.
A mai ráadásul különleges alkalom volt, mert a ciklon-szezon kezdete előtt minden vallás hívei összegyűlnek ilyenkor és ökomenikus istentisztelet formájában együtt kérik a fentieket, hogy kíméljék meg családjaikat a hurrikánoktól, tájfunoktól és cunamiktól. Minden templom illetve egyház kórusa egymás után felvonult a színpadra, előadta a saját kis éneklős műsorát és a többiek örültek neki. Olyan volt, mint egy falusi kimittud a 80-as években egy helyi művházban. Még a ruhák is. Rózsaszín tüllruha gumicsizmával, strandpapucs és öltöny, felvirágozott fehér kalap fehér kartonruhával. Néhány kardigán és sportcipő. A 30 évvel ezelőtti szocialista valóság villant be emlékeimbe. Mindenki felvette az ünneplő ruháját. Ami volt neki.
De ez itt így jó. Senkit nem érdekel. Együtt lenni jöttek. Meghallgatni egymás előadását. A másik gyülekezetekét is. Itt elsősorban mindenki egymás szomszédja és rokona. Együtt. Mindennél fontosabb a közösség. Főleg a család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése