2013. december 13., péntek

A búcsú földnyelve

2013 december 7.


Azt a helyet, ahol James Cook kapitány az utolsó pillantást vetette a frissen felfedezett és épp elhagyni készült szigetre, Búcsú-földnyelvnek nevezik.





Szándékomban állt megnézni a helyet, de elég lehetetlennek tűnt autóstoppal. Egyetlen út vezet oda, az is zsákutca. Tehát csak az megy arra, aki oda megy. És este vissza.

Le is mondtam róla. Nem éri meg a macerát. Inkább visszakódorgok Nelsonba. Damien már hazatért a táborozásból. És vár.

Aztán Scott, szénhidrátmentes akupunktőr barátom, távozásom előestéjén megemlítette, hogy két német lány, akik nála laktak nemrég, épp a városban vannak és épp a Búcsú-földnyelvre tartanak másnap, és Scott volt olyan jó arc, hogy megkérte őket, vigyenek magukkal. Szupertutter! Akkor kicsit később megyek Nelsonba. Azért még megpróbálom aznap.

A lányok reggel fel is vettek. Először a Wharariki Beach-re mentünk el, ami szintén ott van a környéken. Útközben megnéztük az ember arcú sziklát.



Aztán legelőkön keresztül, tehenek és birkák közt sétálva eljutottunk a partra.






A parton a fehér és fekete homok keveredik jófajta latte macchiato-t idézve. A fehér homok könnyű szemcséit sodorja, keveri a szél a fekete homokréteg felett, így a kép állandóan változik.

Mint egy fekvő teve


A parton érdekes sziklákat és barlangokat lehet megnézni.

Szfinx
Az ott egy fóka.
Mi sem láttuk elsőre
Az egyik nagyobb barlangban sétálva épp arról beszélgettünk, hogy milyen jó hely lenne ez a barlang tábortüzes, zenés buli helyszínének. Sétáltunk befelé, hangosan értekezve, ugrálva. Majd egyszer csak az egyik szikla pár méterrel előttünk megmozdult és ránk morgott. Egy álmából felriasztott fóka bámult minket. Upsz! Még jó, hogy nem léptünk rá. 

Ahogy kiiszkoltunk a barlangból, rögtön megpillantottunk egy másik fókát. Épp a vízből igyekezett a napra.


Pár érdekes szikla után újabb fókával találkoztunk, aki ráadásul volt szíves egy fénykép erejéig fotogén pózba vágni magát az egyik legszebb szikla előtt. Köszönjük a közreműködést!





Innen autóba szálltunk megint, és áthaladtunk a Farewell Spit-re. 


Kijelölt átjáró a legelők között. Turistáknak.

Farewell Spit
A jobb felső sarok felé folytatódik a földnyelv
Terveztünk itt is egy kis kirándulást, de a dagály miatt inkább lemondtunk róla. Túl süppedős volt a homok.

Gyönyörű, napos idő volt, pont jó lesz egy kávézó teraszán ülve is. Éljen a természetjárás! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése