Birkagulyás

2013 december 17.

Oamaru utánra nem volt tervem. Azt már leszerveztem, hogy a Karácsonyt Queenstown-ban töltöm azokkal a jó arcokkal, akiknél októberben táboroztam, de addig még van pár nap. 

Nézegettem a térképet. Igazából nincs semmi, amit feltétlenül látni akarok a környéken. Minden csodaszép itt, de nem tudok semmi extrém különleges látnivalóról. Mondjuk, az sokat segítene, ha venném a fáradtságot és elolvasnám az útikönyv ide vonatkozó részeit, de nem visz rá a lélek. Egy nagyobb település van, ami utamba esik Queenstown felé menet, ha olyan útvonalat akarok választani, ahol még nem jártam. Twizel. Félúton a Mount Cook felé a semmi közepén. Hm. Igazából szívesebben tölteném az időmet jó fej emberek társaságában, a táj most másodlagos. Azért megnéztem, vannak-e CSerek Twizelben. Vannak. Egy srácot találtam, aki a barátnőjével él ott, és a korábbi szörfereik referenciái alapján meg akarom őket látogatni. Olyanokat írnak róluk, hogy "ha nem is tervezed, hogy Twizelbe mész, miattuk gyere mégis". Na, ez tökéletes! Jó táraság lesz! Írtam nekik, fogadnak is.

Reggel elstoppoltam a kisvárosba. Nem sok autó ment arra, de azért végül felvett 2 idősebb ausztrál turista.

A kisváros kicsi. Nem lakhatnak ott többen pár száznál.

Twizel
Egyetlen tájékozódási pont a templom. Már, ha felismered...

Vendéglátóimmal hamar egy hullámhosszon voltunk. Ki is találták, hogy feltétlenül magyar gulyást akarnak enni. Ehhez már hozzá vagyok szokva, hurcolom is magammal a hátizsákban a pirospaprikát.

Elég népszerű szokott lenni a gulyáslevesem, főleg mert picit Új-Zélandra szabom. Nem olyan zsíros, mint az otthoni, meg nem is mindig van meg hozzá minden szükséges fűszer. A szabad legelőn tartott marhahús meg itt annyira boldog, hogy édeskés az íze. Lehet, ezért adtam fel végleg a vega étrendemet. Állati finom a hús itt.

Szóval nekikészültem a bevásárlásnak, vendéglátóim meg felajánlották, hogy hozzájárulnak a vacsorához a hússal. De csak birka van itthon. Az jó? Hááát.... van olyan, hogy birkagulyás, láttam is már, el is szoktam olyankor húzni a konyha közeléből jó messzire, mert még a szagát sem bírom. Az is igaz, hogy itt a birka is finomabb, már bátorkodtam megkóstolni és jó volt. Na de hogy én nyers, döglött báránytetemet fogdossak?! Azért annyira nem lettem még húsevő...

Azért racionálisan átgondolva a dolgot, a birkával megspórolnék vagy 10 dollárnyi kiadást, szóval legyen.

Elémtették a húst. Birkaláb. Vagy comb. Nem tudom. Csont az volt benne. Ááááá!!!!! Én csak csont nélküli húsokat szoktam fogdosni, mert azokon nem látszik, hogy élő állatokból származnak. De most már késő.

Fogtam az uzsonnakést (csak az volt otthon) és elkezdtem leboncolni a csontról a húst. Ilyen birkafaggyú is volt rajta vagy mi. Azt olvastam, azt le kéne szedni, mert attól lesz fura íze, de a házigazdák lebeszéltek róla, úgyhogy ment az is a levesbe. Nem részletezem a drámát, amit átéltem, amíg főzhető állapotba hoztam a tetemet. Többször megbántam közben mindent. Abban sem voltam biztos, hogy ezek után bírok majd enni az ételből.

A leves ízlett nekik. És meglepetésemre nekem is. Nem tudom, hogy van ez, de itt nincs a birkának az a tipikus birka íze, ami miatt nem szerettem. Szóval életemben először birkagulyást főztem. Sima gulyást is itt főztem először Új-Zélandon, de azt azóta már rutinná fejlesztettem.

De azt azért nem hittem volna, hogy én valaha halott bárányhoz nyúlok és még eszem is belőle. Határozottan fejlődöm. Hol van már a vega korszak?!