Pihentem

2013 november 24 - 30.

Közben itt annyi történt, hogy Damiennél megpihentem egy kicsit. Mondhatnám, kikötöttem a béke szigetén. Egy hétig csak pihentem, unatkoztam, pihentem, olvastam, ettem, ittam. Ennyi. Damien eljárt dolgozni, így napközben pihentem, unatkoztam, olvastam, ettem. Elmúlt a lázam és jó érzés volt egy helyben maradni. Kellett volna munkát keresni, gyümölcsszedő vízumot intézni, blogot írni, szervezni a következő úticélt, kitalálni, hol és mivel töltöm a következő 2 hónapot, és főleg mivel finanszírozom, de nem csináltam semmit. Délutánonként lenéztünk a helyi pub-ba, ahol 3D-s amőbát játszottunk egy pohár limonádé (én) és pár korsó sör (Damien) mellett, este megnéztünk valami csihi-puhi filmet (megnéztük a Budapesten forgatott zombis idétlenséget is), jókat főztünk és ettünk.

Olyan jól elvoltunk, hogy felmerült egy hosszabb itt-tartózkodás lehetősége is...

December első hetében viszont Damien iskolai táborba ment az osztályával, én meg addig ellátogattam az Arany-öbölbe.

Elég jól megszerveztem a kiruccanást, mert amikor Damien kora reggel kirakott a szomszéd város szélén, még nem tudtam, hova megyek, mit fogok csinálni és meddig. Megszervezhettem volna az elmúlt hét nagy elfoglaltságai közepette, de az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy visszajövök-e utána Nelsonba. Mert ha visszajövök, akkor nem érdemes 600 km-t utazni Dunedin-be, hogy aztán pár nap múlva újra megtegyem az egész utat. Aztán karácsonykor megint, mert azt Queenstown-ban töltöm. Ha visszajövök Nelsonba, akkor inkább csak a Golden Bay-ig kirándulok el ezen a héten. Mivel a döntés csak vasárnap este született meg, hétfő reggel ott álltam az út szélén kicsit tanácstalanul.

Úgyhogy első körben bevonultam a helyi könyvtárba és kiküldtem a kanapékéréseimet. Már megint épp időben. Aznap estére. Nem sokkal jobb a szervezettség, mint a Jurajjal utazás idején, de egyedül több esély van vendéglátót találni általában. És igen, megint tenyerén hordozott a szerencse. Egy órán belül megvolt a szállásom aznap estére Motueka-ba. Közben Jurajt is aktivizáltam és megkértem, hogy protezsáljon be a pasihoz, akinél ő szállt meg az előző héten az Arany-öbölben. Egyszer ő is szerezhet szállást nekem :D

Délre útra készen álltam. Szállások leszervezve a következő 6 napra.

Ilyen zökkenőmentes indulás után szinte jogos büntetésnek éreztem, hogy - utam során először - egy autó sem akart felvenni. Majdnem egy órát álldogáltam, mire végre akadt egy fuvar. A második autóval viszont mázlim volt, mert a sofőr felajánlotta, hogy a következő napokban valamikor kivisz a tengerre pingvint nézni a yachtjával. Hozhatom a barátaimat is... Azért most sem kellett Fortunában csalódnom...