2013 november 23.
Wellingtonban megszálltunk a legolcsóbb hostelben, megvettük a jegyünket a kompra szombat reggelre, és elmentünk a múzeumba. Részemről immár a harmadik látogatás. Juraj sem hagyhatta ki az élményt.
Megnéztem, hogy van legutóbb létrehozott virtuális tintahalam. 406 km-t úszott, mióta megszületett és nemrég összetűzésbe került egy fogas hallal. Köszönjük az infót, Te Papa Múzeum :)
Még Wellingtonba jövetelem előtt filóztam rajta, hogy komppal vagy repülővel keljek-e át a Déli-szigetre, ugyanis a repülő olcsóbb lett volna, de mivel időm bőven van, a Cook-szorost meg legutóbb nyomi, esős időben szeltem át, úgy voltam vele, adok egy esélyt a napsütésnek és újra megnézem a fjordokat.
A reggeli hajóra vettünk jegyet, ami azt jelentette, hogy már 8 körül ott kell lenni a kikötőben. Ezúttal az Interislander hajótársasággal mentem (A múltkor a Bluebridge-gel. Legalább tesztelem a minőségbeli különbséget). Ez a komp a várostól kicsit távolabbi kikötőből indul, úgyhogy befizettünk egy gyűjtőfuvarra. Még jó, hogy előre megvettük a jegyet. És még jó, hogy ráírták a jegyre a reggeli indulás időpontját. Amikor ugyanis odaértünk a hostelhez, ami elől a busz indult a kikötőbe, meglepve értesültünk róla, hogy a busz már 20 perce elment.
- Az hogy lehet? - nézek meglepetten a recepciósra.
- Mindig 7.20-kor megy.
- Az vicces, mert itt a jegy kezemben és 7.50 van ráírva. Itt vettem tegnap este.
- Az nem lehet. Mindig 7.20-kor szokott menni és a kollégáim tudják ezt. - vonogatja a vállát a kiscsaj. Ezt mondjuk nem kellett volna neki, mert épp most értesültem arról, hogy a drága kompomat készülök lekésni, mert valami marha rossz időpontot írt a transzferjegyemre. Másodpercek alatt váltottam udvarias kiwi stílusból a Budapesten edzett magyar virtusba. Nem részletezem.
Az eredmény az lett, hogy 3 percen belül ott volt egy taxi értünk, amit a recepciós kifizetett előre. A jegyet visszaadtam neki. Legyen mivel elszámolnia szegénynek. Nem ő tehet róla. De én sem, szóval nem fogok taxira költeni.
Az időjárás szuper volt. Ragyogó napsütés, a szél alig fújt (Wellingtonhoz képest ez meglepő). A komp majdnem pont ugyanolyan volt, mint a másik társaság kompja.
Simán megérte új esélyt adni a látványnak. A múltkor minden szürke volt, most meg szinte hívogatott a táj egy sétára az öblökben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése