2013. december 26., csütörtök

Árvák szentestéje

2013 december 24.


Itt nem a Szentestét ünneplik, hanem a Karácsony első napját, 25-ét.

De mivel a lakásban vendégeskedő 8 főből hárman a december 24-ét tartjuk ünnepnek, úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy gyertyafényes vacsit magunknak. Lementünk a városba megvenni a titkos meglepi ajándékokat másnapra és útközben beszereztünk pár teamécsest is a hangulathoz. Én már délután rálelkesültem kedvenc ünnepemre és szedtem pár fenyőágat a ház melletti erdőben, majd elhelyeztem őket szerte-szét a nappaliban dekoráció címén.

Úgy volt, hogy az általam készített krumplisalátát esszük vacsorára, de közben Juraj felajánlotta, hogy főz nekünk egy szlovák ételt, pirogi-t, amiről már többször beszélt és mindenki nagyon kíváncsi volt rá. A leírás alapján a derelyével azonosítottam a kaját. Hát majdnem az is volt. Annyi különbséggel, hogy a derelye tésztájába krumpli is kerül, valamint tök gyorsan elkészíthető. Juraj verziója úgy készült, mint a tortellini, a kis tésztakockákat egyesével töltögettük meg mindenfélével (a krumplipürével kezdve a nutellán és ananászon át a lekvárig vegyesen mindennel) úgy 5-6 órás elfoglaltság keretén belül. Mivel este 6-kor kezdtük a töltögetést és Juraj ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor kezdjük főzni a derelyéket, ha már mind elkészült, este 10-kor már ájuldoztunk az éhségtől. Időközben betoppantak Chloe-ék, meg még pár barátjuk néhány üveg borral felszerelkezve, úgyhogy mire 11 körül minden megfőtt és ehettünk volna, már eléggé jól volt mindenki ittasságilag.

Főznek a fiúk
Mindenki segített a derelyehajtogatásban, hogy haladjunk. És mindenki kiélte a kreativitását. Mindenki az otthon tanult formára hajtogatta a tésztát. Volt tortellini, wonton, enpanada, bonbon forma, meg minden, ami épp eszünkbe jutott. Amikor megfőttek (végre!), Juraj beforgatta őket zsemlemorzsába és az összeset egy nagy tálba borította. Lottó volt minden darab, amit kivettünk.

Ahány ember, annyi forma

Hajnalig tartó hepaj lett a meghitt szentesténkből. Jó volt a buli, csak azt sajnáltam, hogy egyetlen karácsonyi zenét sem hallgathattunk meg, mert az egyik résztvevő, aki utálja a karácsonyi dalokat, nem engedte, hogy egyet is lejátsszunk. Ebből csúnya harc lesz, ha másnap is megpróbálja kinyírni a karácsony szellemét...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése