Ayurvedától Taoig

2013 december 4.

Szerdán elbúcsúztam Motuekától, a hippiktől és a jurtától, majd továbbálltam Takakába, ahol egy akupunktőr társaságában készültem eltölteni a következő néhány napot. Takaka már igazán a Golden Bay.

Arany homok az Arany-öbölben

Scott kínai orvoslással és akupunktúrával foglalkozik, kizárólag bio élelmiszereket fogyaszt és napi 4 óra házimunka fejében ellátja a betérőket kajával, szállással és jó tanácsokkal. Én is ezt az opciót választottam kanapészörfölés helyett, ahol nekem kellett volna vennem a kaját az egész háztartás részére. Ilyen luxust már nem engedhetek meg magamnak...

Első nap kitakarítottuk az egész konyhát. A legunalmasabb dolgok is felkerültek az elvégzendők listájára. Amit otthon, a saját konyhámban kábé soha nem csinálnék meg. Mint például minden kipakolása polcokról és portalanítás. A szekrényben. De hát a munka az munka.

A kaja volt a legérdekesebb a helyen. Ők ugyanis nem esznek szénhidrátot (tehát se kenyér, se rizs, se krumpli, sem ezek helyettesítői), és cukrot sem. Reggelire, ebédre, vacsorára főtt vagy pirított zöldségek. Esetleg leves. Ezzel normál esetben nem lenne bajom, mert ilyeneket szoktam enni többnyire, de azért reggel be kell indítani a motort egy kis szénhidrát tartalmú energiával, különben egész nap szédelgek. Délre már hullottam le a konyhaszékről, amíg a lámpákat tisztogattam. Kínomban elrágcsáltam egy marék mazsolát, majd egy marék bio mandulát, aztán találtam a szekrényben brazil diót, kesudiót, mogyorót, tökmagot, szotyit és aszalt gyümölcsöket. Aztán kettő óra körül nem bírtam tovább és szénhidrátért könyörögtem. Jó dolog ez az egészséges életmód, de azért éhen ne haljunk már. Biztos át tudna állni a szervezetem erre a diétára, de nem fél nap alatt a konyhaszéken egyensúlyozva.

Kaptam rizst, jó is lett minden. Gondolom, a vendégeknek tartják.

Vacsorára tengeri moszatos mizo levest ettünk, amibe mindent belefőztünk. A minden alatt a zöldségek minden részét értem. A cékla gumóját és levelét. Mindennek a szárát és levelét. Aztán erjesztett szójakrém került bele. Ettől lett mizo.

Következő nap reggelire párolt zöldség volt kinoával (az is egy gabona, de ezek szerint nem rossz fiú), ebédre párolt zöldség és leves. Vacsorára csináltam indiai lencselevest. Az legalább tápláló. Éhes voltam :D

A tengeri moszatot mindenbe bele kellett főzni. Mert az jó. Baromi egészséges különben, csak meg kell szokni a hínár ízét. Jó sok fűszerrel el lehet nyomni. Valamennyire. Ez a hínár mondjuk mérföldekkel jobb volt, mint az, amit boltban lehet kapni. Azoknak igazán döglött hal íze van, ezt viszont ők szedték kézzel Kaikoura tiszta tengerpartján és egész kellemes íze volt.

A szekrény tele volt magvakkal. Egy részüket csak névről ismertem. A garázsban plafonig érő polcokon nagy vödrökben sorakoztak a bio olajok és szárított dolgok. Egy vagyon.

Az volt a vicces, hogy mosolyogtam a krisnás vega ételeken, aztán máris itt voltam a taoista konyha örömeit élvezni. Itt mondjuk volt hagyma, fokhagyma és gomba is lehetett volna, cserébe viszont nem volt gabona. Ja és tejtermék sem. Ettek viszont boldog csirkét. Szigorúan megbízható helyről származót. Ellenőrzötten boldogat. Még a lábos is mosolygott.

Két ennyire nem hétköznapi étrend, ami egymástól ennyire eltér...

Érdekes tapasztalat volt.