Camille még ott maradt másnapig (ő se tudta, miért), én viszont inkább továbbhaladtam Christchurch felé.
Christchurch - Wellingtonhoz hasonlóan - földrengés zónában fekszik. Annyi különbséggel, hogy itt 2010-ben egy erős földrengés lerombolta a város 90%-át... Az építkezés folyamatban van, de az egész hely úgy néz ki, mint valami háború után. Foghíjas telkek, romos épületek, üres terek, ahol házak álltak. Fura látvány. El sem tudom képzelni, milyen lehet annak, aki előzőleg is látta a várost.
Christchurch felé stoppolva volt egy érdekes sofőröm. Egy 50 körüli nő vett fel. Tiszta zavart és ideges volt. A stressztől egész úton beszélt. Elmesélte, hogy épp menekül, mert kirakta a pasiját, de az ember nem díjazta az ötletet, ezért egy illegálisan tartott sokkolóval, meg pár jobb és balhoroggal nekitámadt a nő új pasijának, aki most kórházban fekszik. Az ex-pasi meg börtönben van. Mivel a nő a koronatanú, tart tőle, hogy az ex haverjai megpróbálják hamis tanúskodásra bírni nem túl finom eszközökkel, ezért megszökött és pár hónapig barátoknál rejtőzik majd Ch-ben. Annyira feszült volt, hogy kétszer majdnem balesetet okozott. Drukkoltam, hogy ússzuk meg ép bőrrel. Viszont nagyon rendes volt, mert ragaszkodott hozzá, hogy helyismereti hiánya ellenére házhoz szállítson. Nem tudtam lebeszélni róla. Ilyenek a kiwik.
Szállásadóm egy idősebb pasi, aki a fiával és a macskájával él. Nem engedte, hogy segítsek neki főzni vagy elpakolni. Ő is azzal jött, amivel Damien, hogy nyaralok, ne fáradjak. Hihetetlenek! :)
Ráadásul annyira segíteni akart az utamon, hogy szerzett nekem szállást Queenstownban, ahova pár nap múlva megyek.
Mivel délután volt már, mire megérkeztem, nem nagyon mozdultam semerre. Viszont elintéztem pár dolgot, amit internet és idő hiányában eddig csak halogattam.
Például megvettem végre a repjegyemet a Cook szigetekre. Október 27-én repülök és november 9-én jövök vissza. És ha a Bevándorlási jó fej lesz, akkor vissza is engednek az országba... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése