Otago

2013 október 14-19.

Próbáltam továbbhaladni Queenstown-ból, de a nem találtam szállást a következő állomáson, és egyébként is jó volt a társaság, úgyhogy maradtam. Meg még egyet. Közben lehűlt az idő, esett a hó, a fenének nem volt kedve még kimozdulni sem. Na, nem mintha bent meleg lett volna. Látszott a lehelet a nappaliban. Itt sincs fűtés. De legalább a kilátás szép volt. És a szem nem fagy le, mint az ujjak... Meg a fül. Meg az orr.

Kilátás a szobából.
Havasan is gyönyörű

Azért 4 nap elteltével mégis összeszedtem magam és távoztam.

Dunedin volt az úticélom, de beiktattam egy megállót Alexandrában, ami Central Otago tartomány központja. 

Central Otago arról ismert, hogy végtelen szőlő- és gyümölcsös kertek sorakoznak, amerre a szem ellát. Meg arról is ismert, hogy a gyümölcsök és a szőlő érése idején munkaerőhiánnyal küzd a régió. Ilyenkor, december-február környékén (ami az európai a június-augusztusnak fele meg) még a turisták is besegíthetnek a szüretbe egy speciális, 6 hétre érvényes szüretelő vízummal. Ez nekem épp jó lenne. Leszámítva azt az apró tényt, hogy elvileg akkor már nem leszek itt. De az elvek csak elvek. A gyakorlat még alakulhat. Szóval nem árt, ha utánajárok ennek a lehetőségnek.

Miután egy hétig vártam arra, hogy valaki visszajelezzen a kanapéigényemre Alexandrában, de a pár CSerből, aki a városkában működik, senki nem volt aktív, úgy döntöttem, csak útközben ugrom be a Hivatalba, és nem alszom az alvó városban. Egy másik, útba eső kisvárosban, Cromwellben szereztem szállást. A CSer család kempinget üzemeltet és egy lakókocsit meg munkakeresési segítséget ajánlottak fel. Tökéletes. Nek tűnt.

A kanapém

Később rájöttem, hogy a család csak akkor tud segíteni munkakeresésében, ha most azonnal akarok dolgozni, most azonnal viszont nincs vízumom, úgyhogy erről lecsúsztam. De arra azért mindenképpen jó volt a beszélgetés velük, hogy rájöjjek, mekkora előnnyel indulok itt.... 

Amint megemlítettem, hogy a szüleimnek gyümölcsfái és szőlőkertje van, és gyerekkoromtól részt vettem a szüreteken, és ráadásul különböző gyümölcsökkel is közelebbi barátságba kerültem, teljesen belelkesültek, hogy milyen könnyű lesz így munkát találnom. Soha nem gondoltam volna, hogy az almaszedés akkora művészet, hogy ebben is számít a gyakorlat. Mondjuk, ha belegondolok, azért lehet, hogy van, aki nem tudja, hogy a meggyet szárastul kell szedni, különben sérül a szem és hamarabb romlik, meg ilyenek.

Cromwell különben egy extrém kis város. Nem extrém kisváros. Csak extrémül kicsi város.

Van benne pár óriás gyümölcs, meg egy totál halott óváros, ami különben gyönyörű helyen, egy tóparton fekszik, csak élőlény nincs a közelben. Még a távolról lefényképezett, parkoló lovaskocsiról is kiderült, hogy szobor. Pedig már messziről hozta a szél a lószagot... Rejtély...

Ez aztán a fa!