A lelke mélyén mindenki hisz a szerelemben első pillantásra. Legalábbis én hiszek benne.
Ez az egész utazgatás azzal kezdődött, hogy - amellett, hogy imádok utazni, az irodában üldögélés meg kikészített, - ki akartam találni végre, milyen környezetben akarok élni.
Mert szeretem a nagyvárosokat, de szeretem a falusi csendet is. Szeretem a hegyeket, de szeretem a tengerpartokat is. Szeretem a kellemes meleget, de hiányozna a hó.
Bárhol jól érzem magam. Egy darabig. Aztán mennem kell. De kell lennie egy helynek a földgolyón, ahol annyira jó lenni, hogy nem akarok máshova menni. Mint ahogy kell lennie egy pasinak is, aki jó annyira, hogy ne érdekeljen más.
Lehet, hogy álomvilágnak tűnik ez, de ki mondta, hogy az álmok nem válhatnak valóra? Eddig egész jól állok az álmaim megvalósításával, miért pont ez ne sikerülne? Annyi ember él letelepedve, nem lehet az olyan nehéz... :D
Szóval éppen két évvel ezelőtt felmondtam a munkahelyemen és nyakamba vettem a világot.
Eredetileg egy évre terveztem. Negyedéves váltásokkal.
Aztán ráadásul valahogy idekeveredtem Új-Zélandra. Nem volt a listán. Soha eszembe sem jutott ide jönni. Alig tudtam valamit az országról, és az alapján nem vonzott.
De Ázsiából már csak egy ugrás volt ide az út, hát jöttem.
És láttam. És éreztem.
Az első pillanatban, mikor a 3 órás tortúra után kiléptem az Auckland-i repülőtér kapuján, éreztem, hogy sorsdöntő lépést tettem.
Az az érzés kerített hatalmába, hogy "ott vagyok, ahol lennem kell", meg hogy "minden rendben van, ez az a hely".
Azt nem tudtam, pontosan miért kell itt lennem és mi az a hely, de jó volt érezni, hogy jó úton haladok valami felé.
Auckland aurája teljesen megfogott. Megvan benne minden, ami egy nagyvárosban, de megőrizte kisvárosias jellegét is. Az emberek barátságosak, mint a Csendes-óceáni szigeteken (kezdem azt hinni, hogy a Pacific ocean, ami békéset jelent, nem csak a tengerre vonatkozik, hanem az egész térség mentalitására). Mindenki mosolyog, mindenki segítőkész, az emberek beszélgetnek egymással. Az idegenek is. Ha valaki rád néz, akkor nem kezdesz azon filózni, hogy mi lehet a baj az öltözékeddel, vagy, hogy beléd akar-e kötni az illető. Ha rád néznek, mosolyogsz és a másik visszamosolyog. Tisztára, mint valami befüvezett hippi álomban... tudom...
Mielőtt nagyon elragadtattam volna magam, elkezdtem körbejárni az országot. Majd biztos találkozom suttyókkal, majd biztos lesznek barátságtalan emberek... De nem lettek. Biztos csak szerencsém volt, de eddig csupa kedves, segítőkész és barátságos embert láttam itt. Az autóstoppolás is megy, mint a karikacsapás.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy még jobban magával ragadjon ez az ország.
Itt megvan minden, ami miatt nem akarok máshova menni.
Nem kell állandóan azt lesni, hol vernek át és mit lopnak el. Jó a közbiztonság. Gyönyörű a táj, jó az életszínvonal, enyhe a tél és a nyár időjárása. És közel vannak a Csendes-óceán szigetei. Tonga, Szamoa, Fidzsi.
Az egyetlen probléma, hogy nem vagyok jogosult semmilyen vízumra... : /
Méééég.... ;-D
De dolgozom az ügyön és ha sikerült, hosszabb időt töltök itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése