Fókára lépni tilos

2013 szeptember 27.

A fókákról elsőre az jut az ember eszébe, hogy labdát pörgetnek az orrukon a cirkuszban, meg hogy havas területen élnek vmelyik sarkvidéken. Talán a délin. Az melyik is? Az Arktisz vagy Antarktisz...?

Legalábbis én így gondoltam általában a fókákra. Mikor hallottam, hogy Wellington déli tengerpartján fókakolónia lakik, hirtelen nem is tudtam, hogyan illesszem be az információt a tudásbázisomba.

Az nem volt kérdéses, hogy meg kell néznem őket... :)

Szerencsére kirándulótársam is akadt James személyében, akivel a kiwinézés során barátkoztam össze. Ő akkor Wellingtonba tartott, hogy meglátogassa a szüleit és régi barátait. Felajánlotta, hogy körbevisz a városban, erre én javasoltam, hogy menjünk fókát nézni. Mivel wellingtoni származása ellenére még sosem kirándult el a Vörös sziklákhoz (Redrocks), nem kellett sokáig győzködni, hogy tartson velem.

Redrocks

Az autó leparkolása után úgy 40 perces sétával lehet eljutni a tengerparti sziklák mellett haladva a fókák lakóövezetébe. A tengerpart gyönyörű, de olyan szeles, hogy a sivatagi homokvihartól a hurrikán jellegű, emberemelgető szélrohamokon át a vizet fröcskölő fuvallatokig mindent megtapasztalhattunk. Meg is értettem gyorsan, miért kell hosszú újjú ruhát viselni a sivatagban. Nem csak a napégés miatt. Az erős szél által felkapott és a bőrhöz csapkodott homokszemcsék olyanok, mint egy halom tű. Hiába fordítja az ember a hátát a szélnek, hiába a két polárpulcsi plusz széldzseki, a homok fáj. Volt pár pillanat, mikor nagyon szeles teraszon haladtunk át, hogy frankón aggódtam, hogy akkorát dob rajtam a szél, hogy lekap az útról és a tengerben végzem. Igen érdekes útvonal volt...

Úgy háromnegyed óra túlélőtúrázás után már nagyon szerettem volna megpillantani az első fókát.

Javasolt távolság a fókáktól: 20 méter

Elvileg a fókák márciustól augusztusig nevelik itt a kölyköket, aztán októberben távoznak a környékről. Szóval a szeptember épp kérdéses. Még itt lehetnek sokan, de lehet, hogy nem. Ki tudja, mi jár egy fóka fejében... Meg hogy ismerik-e a naptárat...

Aztán végre megpillantottuk az első fókát...

Segítség: a kép közepe táján van egy barna paca. Az a fóka.

Nem volt egyszerű. Épp olyan a színük, mint a szikláknak és épp annyira mozdulatlanok is.

Ugyanaz a kép közelebbről

A javasolt 20 méteres távolságot James kicsit eltúlzottnak érezte, úgyhogy elindult a sziklákon ugrálva a napozó fókák közé. Nálam beindult a majré (biztos nem viccből javasolták a 20 métert és különben sem tudom, milyen gyorsan csoszog a fóka, lehet, hogy olyan, mint a komodók meg a vizilovak, hogy lomhának látszanak, aztán simán versenybe szállnak a gepárddal - ki tudja ugyebár), de azért követtem. Úgyis őt harapják meg először :D

Lehet, hogy James nem látta a nullát a '20 méter' feliratban? :D

Azért a végén én is egész közel merészkedtem. Annyira, hogy aggódtam is, hogy ahogy a sziklákon ugrálunk, simán lehet, hogy későn vesszük észre, hogy épp egy fóka mellett landoltunk. Annyira veolvadnak a háttérbe és simán fekhetnek 2 szikla között a holttérben. És ha megijesztjük a fókát, támadhat. És a sziklákon egyensúlyozva nem olyan könnyű elszökkenni. És ahogy az már lenni szokott, amitől félsz, azt bevonzod. Az egyik ugrás után, ahogy a környezetet pásztáztam tekintetemmel (hogy lássam, merre NE menjek), lepillantottam a lábam elé.... és ott volt egy óriási fóka. Fél méterre. Adrenalinlöket. Ugrás hátra. 

Aztán láttam, hogy döglött volt. Hálistennek. Azért jól megijedtem.

Itt egy videó egy úszni induló fókáról. Leginkább a viharos szél látszik a filmen (ami majdnem fel is borít). A képminőség rossz, de már átállítottam a kamerát. Eső után köpönyeg.