Ferenc Jóska és a meglepetések

2013 október 9.

Reggel Marikáék elvittek egy kényelmes stoppos helyre, aztán nekivágtam a lehetetlennek: Lestoppolni a Ferenc József Gleccserhez (170 km), onnan a Fox Gleccserhez (plusz 30 km), onnan pedig másnap egy 6 és fél órás utat egyben lenyomni Queenstown-ig. És valahol aludni út közben...

Úgy 20 perc stoppolás után kezdtem picit elszomorodni, mert alig ment arra autó, de azok sem álltak meg.

Aztán egyszer csak jött egy kisbusz. Benne 2 idősebb pasi. Megálltak, de látszott rajtuk, hogy még hezitálnak, hogy felvegyenek-e. Azért odaszaladtam és mondtam nekik, hogy én a gleccserekhez tartok. Angolul írom le, mert úgy lesz vicces.

- I'm going to Franz Josef. Can you give me a ride?

Az egyikük rámnéz és megkérdezi:

- Where do you come from?

- I am from Hungary.

- Magyar?

- Yes.

- Na, akkor pattanj be!

- ...???...  - Orsi buta arcot vág... - Baszkiiii... Ez mekkora már! :-D

Kellett pár másodperc, hogy leessen, hogy magyarul szóltak hozzám :)

Jákob és Papa, ahogy egymást becézik, szintén a gleccserek felé tartottak. Sőt, másnap ők is Queenstown felé mentek tovább. Micsoda mázli!

Jákob Sydney-ben lakik már vagy 40 éve. Papa az unokatestvére, akivel tizenéve nem látták egymást. Most eljöttek együtt nyaralni. Béreltek egy kisbuszt, aminek a hátsó része egy nagy ágy, van benne mikró és hűtő, meg pár hasznos konyhafelszerelés. Mennek, amíg kedvük van, aztán megállnak és alszanak.

Pár perc alatt realizáltam, hogy mindketten nagyon jó arcok és szórakoztató társaságom lesz.

A Ferenc József Gleccserhez megérkezve beugrottunk a turista információba térképért. Normál esetben a turisták a vezetett gleccsertúrákra fizetnek be és úgy nézik meg a gleccsereket, vagy borsos áron helikopterrel viszik őket jégre, hogy megálljanak a hátán. Én úgy voltam vele, hogy megnézem az ingyenes túraútvonalat, csinálok pár képet a gleccserről, aztán ha nagyon odavagyok érte, még mindig befizethetek egy jégmászásra is. Viszont mivel Papa és Jákob nem tervezett hosszas kirándulást, hamar módosítottam a terveimet a jó társaság megőrzésének érdekében.

A frissen szerzett térkép birtokában nekiindultunk a jégfolyónak. Másfél órás kis kirándulás várt ránk.

Jégfolyam, alias gleccser

Papa és Jákob Ferenc József színe előtt

Ahogy a gleccsert bámultuk az út végén és magyarul beszélgettünk, egy srác és egy lány érkezett mellénk. A srác váratlanul megszólított:

- Bocsi, milyen nyelvet beszéltek?
- Mire tippelsz? - kérdeztem vissza.
- Fogalmam sincs. Nem hasonlít semmire. Mondj még valamit, légyszi.
- Egy, kettő, három, négy....
- Magyar! - kiáltott fel a lány, aki vele volt.
- Bingó! Akkor te szomszéd ország vagy?
- Igen. Szlovákia.
- Én meg német. - mondta a srác.
- És együtt utaztok?
- Hát, valójában csak nemrég találkoztunk. Nem tudom, hallottál-e már a Couchsurfing-ről...
- LOL. Naná. Én is azzal utazom.

Ahogy így megörültünk egymásnak, elkezdtünk beszélgetni. Megemlítettem, hogy egész utam során most először találkoztam magyarokkal (március óta) és Kele-Európa sem nagyon képviselteti magát a világban. Leszámítva a cseheket Christchurchben és a lengyeleket Greymouthban.

- Csehek...? Csak nem Verinikáék?! - kérdezi a srác.
- De! Csak nem te is náluk voltál?!
- De! Múlt héten.
- Én is múlt héten vol.... várj csak! Nem te vagy...?  Nem a hálózsákjukban aludtál véletlenül?
- ????? De....
- Hahaha, akkor te vagy Michael, a német srác. Hát ez tök vicces! Én is abban a hálózsákban aludtam!!! :D
- Áááááá, ez mekkora poén!!!

Üdvözlet Veronikának

Úgy tűnik, ez a meglepő találkozások napja...