Egy hepiend

Még pár hete akadtam rá CS-en egy lengyel lányra, aki itt él pár éve. Érdekes a története.

Átutazóban volt a Cook-szigeteken. Tahitiről Új-Zéland felé tartott, és egy vitorláshajó utasa/személyzete lett volna. Ez az, amit én is akartam csinálni, mielőtt Új-Zélandon kikötöttem volna. A lengyel lány Tahitire úgy került, hogy a Mallorcán megismert vőlegényéhez készült ott hozzámenni, aki egy privát vitorlás yacht kapitányaként dolgozott és épp a Csendes-óceánon járt. Eva utánajött és úgy volt, hogy majd együtt hajókáznak Aucklandig. Ám az esküvő előtt nézeteltérésük támadt, ebből pedig kétség, aminek szakítás lett a vége. Eva - immár szingliként - átrepült Rarotongára és megszállt egy CSernél, aki egy német srác és akkoriban költözött ide. A pár nap kanapéból pár hét lett. Majd házasság és gyerek. Ma Haumea (ami egy hawaii istennő neve) másfél éves és a szigetlakó gyerekek természetközeli életét éli.

Kilátás a teraszról

Eva felvett reggel kocsival és pár órányi városban tekergés után elvitt a lakásukra. Ők a sziget déli partjánál laknak (A reptér az északin van). Közvetlenül a tengerparton áll a ház magas cölöpökön, a teraszról varázslatos a kilátás. Ahogy azon tanakodtunk, hogy mivel töltsük a délutánt, Ev futólag megemlítette, hogy épp aznap van a férjének a születésnapja, és milyen kár, hogy még életében nem sütött tortát, mert a férje biztos örülne neki, de béna a sütője és különben még a vacsorát is házhoz fogja szállíttatni, mert főzni se nagyon szokott.

- Tortát nem csak sütni lehet - jegyeztem meg csodálkozva felvont szemöldökkel.

- Ezt hogy érted?

- Van sütés nélküli, kekszes alapú torta is. - Evan látszott, hogy még nem találkozott ilyennel, úgyhogy folytattam. - Ha akarod, segítek és megcsináljuk együtt. Van itthon kekszed?

- Van... épp most vettem. De milyen torta lesz ez?

- Milyet szeretnél? Mutasd meg, milyen alapanyagaid vannak és kitaláljuk, mit tudunk csinálni.

Az első hitetlenkedések után Ev is belendült és a végén egy epres túrótortát kreáltunk.

Elég jól nézett ki az eredmény Ev dekorációjának (és a háttérnek) köszönhetően. A vicces az volt, hogy mire hazaértem, Thomas már azzal várt, hogy ő is túrótortát akar. Kicsi a sziget és gyorsan körbejárnak a hírek. De ezek szerint ízlett a férjnek a süti.

Recept:

Bármilyen kekszet (kb. 20 dkg) morzsává kell törni és elkeverni 5-10 dkg olvasztott vajjal (egy része lehet olaj, akkor puhább a tészta) és pár csepp tejjel. Jól össze kell keverni, hogy egyenletesen legyen vajas a morzsalék. Egy kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt (mi nejlonzacskót tettünk) kell tenni, majd a vajas morzsát belenyomkodni. Kb 1 cm vastag legyen. Mehet a hűtőbe.

Krémnek bármi jó, ami van. Mi itt túrót (elősózóttat, mert csak volt. LOL) kevertünk el narancshéjjal, citromlével, tejporral és tejjel (nem volt tejszín), kompenzáltuk a sósságot cukorral, majd pár kanál zselatinból és fél deci vízből készült lötyit is hozzáadtunk. Mikor a zselésedés megkezdődött, ráborítottuk a közben összeállt kekszalapra és visszatettük a hűtőbe. Epres zselatin is volt kéznél, abból csináltuk meg a torta tetejére a bevonatot, majd amikor a túró elég szilárd volt, Eva kidekorálta eper szeletekkel és rátettük a zselét.

Parfétorta

Thomas túrótortája kicsit egészen más lett.

Nála nem volt zselatin, a boltban meg 1300 Ft (!) egy zacskó. Úgyhogy mást improvizáltam.

Vettem egy narancs ízű zselét (az csak kéccá ötven vót - csóróság van, na) és narancsos, kávés túrótortát adtam elő.

A túrót vajjal, tejjel és a narancsos zselé egy részével kevertem el. A túrókrémet elfeleztem és az egyik felébe citromhéjat és citromlevet tettem, a másik felébe kakaót és kávét.

A keksz alapra került a kávés túró, arra a citromos, az egész tetejére meg a maradék narancs-zselé. Meglepő az ízpárosítás, de finom lett. A gond csak a zselatinnal volt, ami nem akart eléggé megszilárdulni (tippelek, hogy mégsem tortazselé volt, hanem valami idióta ivózselé, amit itt szeretnek), úgyhogy fél délutánnyi mérgelődés után bevágtam a mélyhűtőbe. Kapjad be, oszt legyél parfétorta!