A piacról visszaérve tömegközlekedéssel mentem az állomásra. Már ismertem az útvonalat, jó érzés volt tudni, hogy mikor merre kanyarodik a busz és mikor kell leszállnom.
A vonat állapota kicsit meglepett. Olyan normál, magyar másodosztály a MÁV fénykorából. Nem a mai sörszagú trágya, hanem a 80-as évek kulturált közlekedési eszköze. Nem tudom, hogy jobbra vagy rosszabbra számítottam-e.
Az ülések másfél embernyi szélesek. Egy ülés egy utas.
Az ülések másfél embernyi szélesek. Egy ülés egy utas.
A vonaton 10 percenként végigsétált valaki kaját kínálgatva. Rizs, rablóhúsok, sütemények, italok, gyümölcsök. Folyamatosan lehetett enni. És az ár teljesen városi volt. Nem a duplája.
Este 8 körül a kabinszolga megjelent és elkezdte az ágyakat előkészíteni. A felső ágyat lenyitotta, a két alsó ülést összenyitotta. A felső ágyból kivette a vasalt, tiszta ágyneműt, megágyazott, felakasztotta a függönyöket. Elkészült a hálószobám.
Szándékosan a felső ágyat választottam a jegyvásárláskor. Sokkal nyugodtabban alszom, ha senki nem tud a nyakamba esni egy váratlan kanyarban, meg ha nem lehet csak úgy benyúlkálni a hálófülkémbe. A felső ágy elég magasan van ahhoz, hogy a sarokba tett táskámat sem tudják lentről levenni. Arról nem beszélve, hogy a lenti ágy nappal a közös hálószoba, ahol az emberek leeszik az ülést, meg mindenki összemaszatol mindent. És a felső ágy valamivel olcsóbb is. Minden mellette szól.
Este 10-ig még néha áthaladt a kocsin egy-egy kajaárus, de aztán csend volt. Meglepő módon nagyon jól aludtam. Szemembe világított a plafonról a neon, mert a függönyömet leaggattam úgy, hogy lentről ne lehessen belátni, de fentről a ventilátor szele elérjen. A vonat minden sarkon megállt, hangos is volt, de olyan jól elringatott, hogy én is meglepődtem. Egyértelműen fogok még vonaton éjszakázni.
Este 10-ig még néha áthaladt a kocsin egy-egy kajaárus, de aztán csend volt. Meglepő módon nagyon jól aludtam. Szemembe világított a plafonról a neon, mert a függönyömet leaggattam úgy, hogy lentről ne lehessen belátni, de fentről a ventilátor szele elérjen. A vonat minden sarkon megállt, hangos is volt, de olyan jól elringatott, hogy én is meglepődtem. Egyértelműen fogok még vonaton éjszakázni.
 |
| Mosdó |
Reggel 6-kor a kabinszolga elkezdte az ágyakat visszarendezni. Az utasok nagy része már felkelt eddigre.
Menetrend szerint 9-re kellene megérkeznünk Hat Yai-ba, ami Thaiföld déli része. Innen a hatékonyság jegyében busszal akartam továbbmenni Malájziába (olcsóbb és 6 óra helyett csak 3). Ráadásul közvetlenül Georgetown-ba visz, nem pedig Butterworth-ba, tehát megúszom a kompot és a sok gyaloglást.
Kicsit késében voltunk. Nem lepett meg. Sikerült beazonosítanom az állomást a menetrendem alapján. 2 órát csúszunk. Uhh.
Gumifa ültetvények, pálmaültetvények és ananászföldek mellett haladt el a vonat. Szép volt a táj, volt nálam bőven olvasnivaló és hangoskönyv is. Ráadásul egy nagypapa átült mellém és Thaiföld történelmével szórakoztatott. Kicsit fárasztó volt, mert nagyon kellett koncentrálnom, hogy értsem a furcsa kiejtését. De olyan lelkes volt, hogy nem akartam udvariatlan lenni.
 |
| Gumifák Törzsükön az edény, amiben a gumilé gyűlik |
 |
| Olajpálmák, az esőerdők ellenségei |
11 körül megállt a vonat a semmi közepén. Ekkor már 20 órája voltam a vagon foglya. Álltunk 2 órát. Mozdulatlanul. Behalt a motor. 22 óra. Most kellene megérkeznem Georgetown-ba (Malájziában).
A büfékocsi 10-kor bezárt, a sétáló árusok várostól városig utaztak, de itt most épp egy sem volt. A prérin sehol semmi kaja. A reggeli keksz, ami után a pályaudvaron terveztem rendesen enni, már nem igazán hatott. Megettem szinte az összes gyümölcsöt, ami rágcsának hoztam.
Egy óra körül megjött a kisegítő mozdony és elvontatott minket a következő városig, ahol tovább várakoztunk. Kezdtem beájulni az éhségtől. Közben a papi eltűnt a vagonból. A táskája még ott volt, szóval nem szállt át valami másik (működő) vonatra.
Fél kettő körül papi megjelent a peronon. Kezében egy halom kaja. Hozott nekünk (magának és nekem) ebédet a piacról. De édes! Volt leves, rizs csirkével és sült banán. Még jeget és vizet is hozott. Lassan átalakul a véleményem a thaiokról. Ezek szerint csak a turistákat lehúzó népség a köcsög. A hétköznapi emberek kedvesek.
Közben a vagonban utazó muszlim család (más nem is volt rajtunk kívül - utolsó állomás) adott nekem ajándékba egy zacskó chipset. Cserébe megkínáltam őket banánnal. Tök aranyosak itt az emberek!
Örülök, hogy ez lesz az utolsó benyomásom Thaiföldről. Így nem utálom őket annyira.
Három órakor futott be a vonat az állomásra. 23 és fél órát töltöttem a vagon fogságában. Úgy foglalnám össze, hogy érdekes volt. Szinte repült az idő ; D
A büfékocsi 10-kor bezárt, a sétáló árusok várostól városig utaztak, de itt most épp egy sem volt. A prérin sehol semmi kaja. A reggeli keksz, ami után a pályaudvaron terveztem rendesen enni, már nem igazán hatott. Megettem szinte az összes gyümölcsöt, ami rágcsának hoztam.
Egy óra körül megjött a kisegítő mozdony és elvontatott minket a következő városig, ahol tovább várakoztunk. Kezdtem beájulni az éhségtől. Közben a papi eltűnt a vagonból. A táskája még ott volt, szóval nem szállt át valami másik (működő) vonatra.
Fél kettő körül papi megjelent a peronon. Kezében egy halom kaja. Hozott nekünk (magának és nekem) ebédet a piacról. De édes! Volt leves, rizs csirkével és sült banán. Még jeget és vizet is hozott. Lassan átalakul a véleményem a thaiokról. Ezek szerint csak a turistákat lehúzó népség a köcsög. A hétköznapi emberek kedvesek.
Közben a vagonban utazó muszlim család (más nem is volt rajtunk kívül - utolsó állomás) adott nekem ajándékba egy zacskó chipset. Cserébe megkínáltam őket banánnal. Tök aranyosak itt az emberek!
Örülök, hogy ez lesz az utolsó benyomásom Thaiföldről. Így nem utálom őket annyira.
Három órakor futott be a vonat az állomásra. 23 és fél órát töltöttem a vagon fogságában. Úgy foglalnám össze, hogy érdekes volt. Szinte repült az idő ; D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése