Hogyan lettem angoltanár Szumátrán

2013 június 21.

A komp Dumai-ban kötött ki.

Megérkezéskor kiváltottam az indonéz vízumot, a lány pedig (Anisha) aranyos volt és megvárt, hogy segítsen eljutni a buszpályaudvarra, ahonnan nekiindulok Észak-Szumátrának.

Az apja jött érte autóval és ő is nagyon segítőkész volt. Körbefurikáztak a városban, hogy találjunk egy buszos céget, akik Parapat felé indítanak buszokat. A buszpályaudvart nem javasolták, merthogy nem biztonságos ott ülnöm egyedül. Huh. Jól indul.

A városban minden üzlet zárva volt. Ebéd utáni szieszta. Pénzt akartam váltani, persze reménytelenül. A sziesztáról nem tudtam.

Végül találtunk egy céget, amelyiknek volt délután egy busza a kérdéses városba. Az út 16 óra és 14 USD. Ezzel együtt már végképp jobban megérte volna a repjegy. Ha időben lefoglaltam volna.

Az utazási irodában terveztem a délutánom eltöltését, ám alig egy órát üldögéltem, mikor megjelent egy pacák és leült mellém. Elkezdett angolul beszélni arról, hogy ő angoltanár és azzal segíti a diákjait, hogy külföldiekkel való társalgásra biztatja őket és rendszeresen jönnek az óráira külföldiek és mindjárt kezdődik az óra. 

És?!

És akkor ő visszahozna az óra után engem.

Miért? Oda fogok menni? Az egész mese arról szólt, hogy meghívott az órára?! Jaj neee! Egy magyar osztály előtt sem tudnék sok mindent mondani, nemhogy itt. Meg különben is. Ne már. De hogyan utasíthatnám vissza a kérését, mikor éppen csak az előbb köszöntem el 2 kedves helyi lakostól, akik idejüket nem kímélve körbehurcoltak a városban, hogy segítsenek. Ennyivel tartozom az Univerzális Jótett Banknak.

Legyen.

Elmotoroztunk az iskoláig, ahol 3 lány és egy fiú várt a tanárra. Szünidő előtti utolsó nap, sokan már nem is jöttek órára. Szerencsére a feladatom nem volt túl komplikált és kínosnak sem éreztem végül. meg kellett hallgatnom a gyerekek bemutatkozását, aztán válaszolni a velem kapcsolatos kérdéseikre. Később a tanár kiment, mi pedig elég jól elbeszélgettünk. Tartottam nekik kis földrajz órát (hol is van Hongária), meg érdekelte őket pár alap kifejezés, úgyhogy tanultunk magyarul is. Meg indonézül persze.

A tanárról kiderült, hogy Couchsurfer és több albumnyi név-gyűjteménye van azokról, akik valaha részt vettek az óráin. Volt pár magyar is. : )

Összességében nagyon érdekes tapasztalat volt. Ilyet fogok még csinálni máskor is.