2013. június 2.
Reggel trópusi esőben volt részünk. Rég láttam ilyet. Szép volt és frissítő.
Mondjuk a szoba tetejének beázásáról lemondtam volna, de mivel hamarosan kisütött a nap és jó meleg lett, a szoba is felszáradt.
Délután kitaláltuk, hogy átnézünk a sziget másik oldalára, ahol nincsenek panziók és éttermek, viszont állítólag szép a strand.
A hegyen és a dzsungelen kell keresztülmászni egy 1 órás kirándulás keretében. Többen figyelmeztettek, hogy könnyű eltévedni, mások viszont azt mondták, sima ügy az út, csak a papucsokat kell követni. Ha meg nem egyértelmű az út, kövessük a kutyát.
Mi van?! Papucs meg kutya? És happy cake-et is kell ennünk indulás előtt, hogy ezeket lássuk?!
Nekiindultunk. Négyen mentünk (a 2 dél-amerikai lány és Brendon). A faluból kifelé vezető úton hamarosan megértettük az útbaigazítást. Az egyik fatörzsre felszögelve egy fél pár szakadt strandpapucs díszelgett. Érdekes útjelzés. Olcsó, sok van belőle és semmi másra nem jó. A következő papucs úgy 15 méter múlva tűnt fel egy sziklára applikálva. Na, ez így tényleg nem lesz komplikált. Nagyjából 20 méterenként kaptuk az újabb jelet változatos fazonú és méretű papucsok formájában.
Körülbelül az első 5 percben túlestünk a beavatáson is. Majdnem kígyóra léptem. A columbiai lány haladt előttem egy lépéssel. Hirtelen azt látom, hogy valami piros folyam indul el a cipője mellől az én irányomba. De olyan gyorsan, hogy először fel sem dolgozta a szemem a látványt. Azt hittem, valami folyadék. Aztán mire leesett, hogy egy vékonyka, piros testű, fekete fejű kígyó száguld felém, már a levegőben volt a lábam és a testsúlyom lendült előre. Úgy, hogy épp a kígyóra vagy picivel mellé érkezzen a talpam. A másodperc töredéke alatt hoztam létre egy lehetetlennek tűnő manővert: a levegőben irányt változtattam és egy furcsa lengéssel érkeztem meg a kígyó mellé. Huhh. Ezt megúsztam. És Stefanie is. Majdnem rálépett és észre sem vette. Mondjuk nem nagy a különbség aközött, hogy észreveszi-e az ember vagy sem, ha már egyszer rálép, de arra jó volt, hogy figyelmesebbek legyünk. A piros nem jót jelent. Biztos mérges volt.
Az út hegynek felfelé vezetett vagy 15 percig. Aztán elfogytak a papucsok. Volt viszont több ösvény. Szuper. Szóval itt kell eltévednünk. Egy pillanatig tanácstalanul álldogáltunk, aztán valakinek eszébe jutott. Kövessük a kutyát! És tényleg. A sziget tele van kutyákkal és minket is kísért egy a falu óta. De mivel a kutyák állandóan követnek minket mindenhova, nem is tudatosult bennünk, hogy velünk van. Most viszont a kutya - az utat jól ismerve - az egyik ösvényen ugrált pár méterre tőlünk. Elindultunk utána. És jól tettük. A következő kanyarban megláttuk a papucsot. Jó úton járunk. Köszi blöki.
A dzsungel hirtelen sűrűbb lett. Embermagasságnál magasabb növényzet, szűk ösvény. Próbáltam nem gondolni arra, hogy a kígyók a levelekről és ágakról is lepottyanhatnak. A dzsungelből kiérve egy szikla előtt álltunk. Vastag kötél vezetett lefelé a csúszós sziklák mentén. A reggeli eső nem könnyítette meg a dolgunkat. Nyirkos kötél, csúszós kövek. Ereszkedtünk lefelé. A lefelé azt jelenti, hogy már félúton vagyunk. Hamarosan valóban leértünk. Kicsit több, mint egy óra volt a túra.
A part, ami kibontakozott előttünk a fák közül kilépve, megérte a fáradozást. Gyönyörű fehér homok, kristálytiszta víz, egy árválkodó fa, rajta egy függőágy. Tökéletes.
És egy párocskán kívül, akik tőlünk 10 méterre a tengerben lubickoltak, senki más nem volt a környéken. Wow. Privát tengerpart : )
Túl sokáig nem tartott a nagy magány, mert felbukkant egy helyi nő, meg a édes kölyökkutya, ami pont olyan színű volt, mint a homok.
A nő itt lakik a parton egy bungallóban és gondoskodik azokról a turistákról, akik magányra vágyva itt bérelnek házikót. Hát nincs túlterhelve munkával.
Hamarosan megjelent 2 lány a dzsungel felől. Jöttek naplementét nézni. Érdekes, hogy nem láttuk őket az ösvényen magunk mögött. Kiderült, hogy ők egy hosszabb úton jöttek. Hmm. De ügyesen voltunk. Elmesélték, hogy összefutottak az úton egy 20 cm-es skorpióval, ami az ösvényen riogatta őket és nem nagyon szeretnének a dzsungelen keresztül visszamenni. Biztos van valami hajó ezen a parton, ami pár dollárért visszaviszi őket. Nem hangzik rosszul. Ehhez mi is csatlakozhatunk. Elkezdtünk hajót keresni, megkérdeztük a helyi nőt is, de nem tudott elérni senki telefonon, hajó meg nem álldogált itt. Közben ment lefelé a nap. El kellett dönteni, mi legyen. Ha sokáig várunk, túrázhatunk a sötétben. És a kötélmászós részt inkább nem éjszaka kéne. Főleg a kígyók és egyebek miatt.
Közben partra úszott a párocska is és csatlakoztak a társsaságunkhoz. Már nyolcan voltunk. Akkor túra indul vissza.
Siettünk, hogy a belünk lógott, és még sötétedés előtt visszaértünk a faluba.
Éjszaka megnéztük a fluoreszkáló algákat a tengerben. Én látványos zöld fényekre számítottam, de valójában annyi volt az egész, hogy a vízben állva az ember a tengert kavargatta a kezével és az ujjak között világított a víz. Jó, jó, azért érdekes volt : D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése