Egy napot heverésztünk, azután megérett a pillanat a kirándulásra.
A panziónk hajókirándulást ajánlott. Az a jó Kambodzsában, hogy olcsó. Nagyon. Egész napos hajókázás ebéddel 5 dollár.
Kihajóztunk a tengerre reggel. Egy kis sziget közelében lehorgonyoztunk, mindenki kapott horgot, csalit és zsineget és lehetett horgászni. A saját ebédünket. Az első 4 csalimat lezabálták a halak, de nem akadtak horogra. Közben egy angol lány már 2 halat fogott. Mindenki izgult, hogy fel tudjon zárkózni hozzá. Meg persze, hogy legyen elég hal ebédre.
Már majdnem mindenki fogott valamit, mikor végre horgomra akadt az első áldozatom.
Polinéziai kiképzésem most mutatta meg igazán a hatását. Amellett, hogy nem találtam undorítónak, hogy az orrom előtt elhalálozott halat kell majd megennem, egészen odáig fajult a dolog, hogy fogdostam a csalit (tintahal darabkák) és a halakat.
Aztán egyszer csak kifogtam egy pici halat. Egyértelműen visszadobandó.
Úgy sajnáltam szegényt, ahogy ijedten ficánkolt. Tiszta bébi volt még. És arany színű. (Ez vajon a mesebeli aranyhal?) De annyira izgultam, hogy nehogy megfulladjon, és hogy ne szakítsam el a száját, amíg kiakasztom a horgot (Igén, én magam szorongattam egy halat puszta kézzel. Polinézia.), hogy csak annyit kívántam, hogy maradjon már mozdulatlan, amíg megmentem. A kívánságom valóra vált. A hal türelmesen várta, hogy szabaddá tegyem.
Mondjuk utána azért visszaszólhatott volna a vízből, hogy még maradt két kívánságom, de mindegy. . . Lehet, hogy itt csak 1 jár.
Miután elég halat fogtunk, elmehettünk úszkálni. Addig az egyik hajós srác hozzálátott a grillezéshez. A hajón. A fából készült hajó deszka padlóján. Érdekes megoldás. Mondjuk lazán kezelik a kérdést. Ha odakozmál a hajópadló, simán kicserélik egy másik deszkára. Úgysincs leszegezve.
Ebéd után csoportosan körbeúsztuk a kis szigetet (kaptunk búvárszemüveget meg pipát).
Kicsit más itt a korallok élővilága, mint Polinéziában. A víz alatti kígyónak tűnő kagylók itt 5-6-szor nagyobbra nőnek, mint Tahitin (valószínűleg azért, mert itt nincsenek az étlapon, így van idejük megnőni). Némelyik fél méteres volt. Ugyanígy a tengeri sünök. Labda méretű testük volt. A halak meglepő módon hasonlóak, pedig azért földrajzilag messzebb vagyunk. Ami nekem új volt, azok a zselés kosárra hasonlító színes valamik, amikben kukac formájú izék lebegnek a vízzel hullámozva. Ezt jól leírtam : )
A víz is polinézia tisztaságú volt. Végre egy hely, ami felveszi a versenyt Tahitivel. Már komolyan kezdtem aggódni, hogy örökre elcsesződött a tengerben úszás számomra, mert semmi nem elég szép Polinézia után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése