Tuktuk a Toba-tóban

2013 június 22.

A Toba-tó a világ legnagyobb vulkáni eredetű tava. Egy hajdani óriási vulkán krátere omlott be és telt meg vízzel.

Méretre kétszer akkora, mint a Balaton.

A tóban van egy sziget, ahol valaha kannibálok laktak. Samosir szigete. A szigeten a legjobban kiépített - és így solo turistaként a legegyszerűbb - városka Tuktuk. Ide tartok.

Parapatban, a Toba-tó partján fejeződött be a buszos kálváriám. 

A sofőr szólt, hogy szálljak le. Háromszor rákérdeztem: Ez már Parapat? (Onnan indul a komp a szigetre.) Meggyőzően bólogatott. Leszálltam, érdeklődtem a helyiektől, merre induljak el a Samosir-sziget felé. Kicsit meglepve néztek, de megmutatták az irányt. Nekiindultam, erre az egyik odaszól: Busz.

Na vazzeg. Még nem is Parapatban vagyok. Említették, mikor a jegyet vettem, hogy majd át kell szállnom az út végén, de aztán a buszon meg azt mondta valaki, hogy nem, szóval el is felejtettem. Ezek szerint mégis. Az még jó lesz, most meggyőzzem a buszost arról, hogy én már kifizettem a jegyem Parapatig. Alig 3 percet vártam, mikor megjött a busz. El is fogadták a jegyemet. Beszálltam. Barkas méretű és állapotú minibusz. Benne 15-en. A füstöt vágni lehet. Ha eddig panaszkodtam a nagy buszban a füstre, hát most aztán megtanultam. . . Évszázadnak tűnt az egy órás út.

A mellettem ülő fazon ugyan nem beszélt sokat angolul, de nagyon segítőkész volt, mert mikor kiszálltunk, mutatta, hogy ő is Tuktuk-ba megy, menjek vele. Örültem, mert a leszállóhely egy piac közepe volt, azt sem tudtam volna, merre keressem a tavat, nemhogy a kikötőt. Felszálltunk egy helyi iránytaxira (minibusz, ami nyitott ajtókkal furikázik körbe-körbe a faluban és fillérekért bonyolítja a helyi tömegközlekedést), aztán 10 perc elteltével megérkeztünk a kikötőbe. A hajó hamarosan indult.

Tuktuk egy picike falu. Ha 10 percet sétál az ember az egyszer úton, már ki is ér a faluból.

Találtam egy hangulatos szállást, ahol tradicionális batak (helyi kannibál nép) házak bújtak meg dzsungel-szerű környezetben, közvetlenül a tóparton. Ráadásul a panzió tele volt turistával és reggeltől estig ment a kártyázás. Tökéletes hely : D

Kilátás a teraszomról

A szállás kertje (Liberta Guesthouse)

Annyira jónak bizonyult a környezet és annyira kellemesnek a társaság, hogy eredeti terveimet megváltoztatva mégsem mentem 2 nap után Berastagiba, ahol egy másik népcsoport különleges, hosszú házait akartam volna megnézni, hanem inkább maradtam még egy napot és kártyáztam a teraszon csokis avokádó shaket iszogatva.

A panzió a tó felől nézve