Melakka és a szoros

2013 június 20.

Hajnali érkezésem után felkaptam a hátizsákomat a Birdnest-ben és siettem a buszpályaudvarra.

A busz Melakkába kevesebb, mint 3 óra alatt ér oda és csak 3 USD-be került. A vonat hosszabb és drágább lett volna. Úgy tűnik, Malájziában a buszok nyernek.

Melakka UNESCO világörökségi helyszín. Ez volt valaha a maláj szultánság központja, aztán a portugálok foglalták el. Később angol-holland kézen volt.

A városkában található pár hangulatos utcácska, keresztény templom, az erődítmény maradványai és nagyjából ennyi. Nekem sem kinézetében, sem az épületek különlegességében nem érte el a világörökségi mércét, ennél jobban megőrzött/szebb/különlegesebb városokat is láttam Ázsiában, de azok sajnos nem állnak UNESCO védelem alatt. Azért egy napra elment.

A városka egy folyó partján és közvetlenül a Melaka-szoros mellett fekszik.

Ez az a szoros, ahol Sandokan, a maláj tigris harcolt a gyarmatosítók ellen. (Nincs meg valakinek az eredeti sorozat torrentben? Lassú a net itt, nem bírom letölteni megosztóról, pedig újra megnézném.)

És ez az a szoros, amin én is átkelek, hogy Indonéziába, Szumátrára jussak. A hajóút két és fél órás.

A hajón természetesen én voltam az egyetlen külföldi, a többiek mind indonézek voltak, akik hazafelé tartottak, vagy malájok, akik átugrottak rokonlátogatóba. A hajójegy nem volt olcsó. 43 USD. Ennyi lett volna a repjegy is Georgetown-ból. Ha időben lefoglalom. Mondjuk egy hete. Akkor még volt jegy. Most már jóval több sajnos, úgyhogy maradt a hajókázás. Ami egyébként is az eredeti terv volt, szóval nem bántam annyira.

Délelőtt 10 óra van a képen. A Szingapúrban tapasztalt füst itt is terjed.

A tenger a szorosban úgy hullámzott, hogy kizárólag oldalt fekve bírtam magamban tartani a reggelimet, a mellettem ülő indonéz lány pedig holtfehér arcára húzta a pulóverét, annyira félt (hogy a félelem miatt volt, azt utólag mesélte, mikor megismerkedtünk). Ő volt az egyetlen, aki tudott angolul, úgyhogy mázlim volt, hogy épp mellette ültem.