2013. június 23., vasárnap

I love KL


2013 június 18.



Utolsó napom Kuala Lumpurban. Este már Szingapúr.


Kuala Lumpurról még annyit, hogy a szokásos turista látványosságokat érdemes megnézni, ha itt jár valaki, de nem fecsérlek rájuk szót, mert nincs rá időm. :)

Amit viszont meg kell említeni, az pár olyan hely, ahova turisták nem nagyon járnak, pedig nálam a legérdekesebb programok közé kerültek.


Az egyik a Rumah Penghulu Abu Seman ház.




A ház Észak-Malájziában állt pár évtizeddel ezelőttig és a falu előljárójának háza volt. Mikor az örökös meghalt, egy alapítvány megvette a házat és átszállíttata Kuala Lumpurbaa. Ma felhőkarcolók árnyékában tekinthető meg a falusi hajlék. A dologban az a jó, hogy ingyen tárlatvezetést tartanak naponta kétszer és az előadó mindent elmesél a maláj kultúráról. Mindent. Frankón mindent. Mikor a gyerekek hagyományos játékairól volt szó, leültünk a földre játszani. Annyira érdekes volt, hogy alig akartam eljönni miután végigértünk a házon (1 óra). Pedig én - mint tudjuk - nem vagyok múzeumrajongó. De ez nem is az volt Itt nem poros tárgyakat bámultam, hanem a mesével visszacsöppentem a 100-200 évvel ezelőtti maláj faluba.

A házak kelet-nyugati tájolásúak voltak és több épületből álltak. A főépület elején volt egy fogadóhelyiség. Itt ültek le azok a látogatók, akik nem családtagok vagy fontos emberek voltak. Ide jött ki a házigazda beszélgetni. Ezeket a vendégeket egy pohár vízzel kínálták meg.
A rokonokat és fontosakat a nappaliba vezették be és a ház asszonyai azonnal elrohantak főzni, mert terülj-terülj asztalka járt a vendégnek. Micsoda különbség : )

Miután a malájok többnyire muzulmánok (voltak), lehetett több feleségük. Maximum 4. Az új feleségeknek új házat kellett építeni, de ezek a házak is összekapcsolódtak a főépülettel.

Ha a lányukat férjhez adták, házat kellett építeniük az új párnak. Sokszor előfordult, hogy ilyenkor a lány korábbi szobáját (házát) adták ajándékba. A telket viszont a vőlegény családja adta, így a lány házát oda kellett szállítani. Ilyenkor a falu népe összegyűlt, leemelték a házat a cölöpökről, és odébbvitték. Közben az asszonyok sütöttek-főztek az egész falura, mindenkire, aki segített cipelni.



A házat cölöpökre építették. Több okból. Egyrészt a folyó áradása miatt az esős évszakban. A száraz évszakban a ház alatti részen pihentek és dolgoztak. A cölöpöket egy-egy szál fából készítették, tehát maradhatott volna henger alakú is, ők mégis négyszögletesre faragták. A kígyók miatt. A kígyók ugyanis jól kúsznak fára, de a szögletesről leesnek. Milyen okos!

Minél gazdagabb volt egy család, annál díszesebb faragással díszítették a házat. Az indiai hatást jelzi, hogy az ajtó mellett szerencsehozó virágot ábrázoltak. Az ajtó felett muzulmán nap-hold-csillag jelkép állt.

A ház fő épületében aludt a család. Egyik sarokban a lányok, másikban a fiúk, harmadikban a családfő. A feleségeknek külön-külön zuguk volt. Nappal a nők egy rejtett házban tartózkodtak. Ez úgy volt megépítve, hogy ne lehessen belátni, de bentről ki lehessen látni. Az ide vezető lépcső olyan keskeny fokokból állt, hogy egy nő könnyen felment rajta, egy nagyobb lábú férfi (betörő) viszont nem állhatott stabilan, így a nők a lépcső tetejéről a nemkívánatos vendéget simán lelökhették. Az ajtók mindenhol alacsonyak voltak, hogy a belépőnek fejet kelljen hajtania. Egyrészt tiszteletből, másrészt meg a lehajtott fejű betolakodó a tarkójára mért ütéstől könnyen meggondolhatja rossz szándékát.

A tárlatvezető bemutatta a konyhai eszközöket, a fűszereket, a gyerekjátékokat és még sok-sok mindent. Mivel egyetlen látogató voltam épp, sietni sem kellett.



A ház után átmentem a pár száz méterrel távolabbi Kaft Senterbe, ahol kézműves dolgokkal lehet megismerkedni. Megtanítanak batikolni. Ázsiai batikra. Nem a kavicskötözős fajta. Gyorsan csináltam is egy Kuala Lumpuros kendőcskét magamnak. Annyira élveztem, hogy most új karrierlehetőség nyílt meg előttem.

Ha nem lenne felismerhető, az ikertornyok és a KL torony látható az alkotáson : D



Délután elmentem a Batu barlangba, ami az indiai lakosság legfontosabb szentélye. Itt az érdekesség a vonat volt. Van női vasúti kocsi. Férfiaknak tilos a belépés. De a vegyes kocsikban is szigor van. Csókolózni ott is tilos : D




Még megemlítem a szállásomat Kuala Lumpurban. Birdnest Guesthouse. Jó fejek, jól tudnak angolul, tiszta szobák, meleg vizes zuhany, ingyen kávé. És olcsó. És jó helyen van.




Ezzel elbúcsúzom Kuala Lumpurtól, de szerintem nem örökre.

Felkerült a lehetséges lakóhelyek listájára.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése