Egy délutánom van Bangkokban. Elég lesz. Nincsenek jó emlékeim az értetlenség és műmosolyok földjéről.
Első dolgom (a szálláskeresés után) az volt, hogy a másnapi továbbutazásomat szervezzem meg. A cél Malájzia. Hálókocsis vonatok járnak a történelmi maláj vasútvonalon. Azt olvastam a neten, hogy kényelmes, kulturált és jó buli. És mindenképpen olcsóbb, mint a repülés. Mivel közel az utazási időpont, a repjegyek 100 dollár felett vannak. A vonat viszont csak 30.
Első dolgom (a szálláskeresés után) az volt, hogy a másnapi továbbutazásomat szervezzem meg. A cél Malájzia. Hálókocsis vonatok járnak a történelmi maláj vasútvonalon. Azt olvastam a neten, hogy kényelmes, kulturált és jó buli. És mindenképpen olcsóbb, mint a repülés. Mivel közel az utazási időpont, a repjegyek 100 dollár felett vannak. A vonat viszont csak 30.
Megkérdeztem pár utazási irodát a Khao San Road-on (turistaközpont Bangkokban), de mindenhol csak első osztályú jegyeket árultak, ami légkondis. A légkondis vonaton nem nyitható az ablak és meg lehet fagyni. Ami azért különösen rossz, mert 2 és fél hónapja élek a fülledt melegben, légkondis helyiségbe lépve azonnal köhögés jön rám. Arról nem beszélve, hogy a másodosztály olcsóbb is.
Mivel az utazási irodák kizárólag légkondis jegyeket árulnak és kizárólag egy vonatra, elbuszoztam a vonatpályaudvarra és ott is érdeklődtem. Természetesen napi 6 vonatból és 3 jegykategóriából lehetett választani. A jegy, amit végül megvettem, kevesebb, mint fele annyiba került, mint a légkondis. Másodosztály. A fényképek alapján (SEAT61) teljesen jó lesz.
Az út 23 órás (bármely vonattal) Georgetown (Butterworth) koloniális stílusú városáig. Georgetown a világörökség része. Mehetnék tovább egyenesen Kuala Lumpurba, de szerintem 23 óra egy vonaton épp elég lesz egy falatra.
Viszont most még van egy teljes estém Bangkokban. A jól ismert szám jut eszembe. One night in Bangkok.
Thaiföldről az emlékeim nem túl jók. De ez volt az első állomásom Európa után, hozzá kellett szoknom Ázsia stílusához. Azóta sok mindent láttam, sok mindent átéltem, rugalmasabban állok a stílushoz. Hátha most majd másképp látom Bangkokot.
Egyébként is van 3 dolog, amit a múltkor kihagytam, mikor itt jártam. Be kéne hozni.
Az egyik az úszó piac meglátogatása, a másik a Wat Arun templom lefényképezése sötétben, a haradik a pingpong show (Ez az, amikor thai lányok lufit fújnak, meg ping pong labdákkal célba lőnek. Nem a kezükkel és nem a szájukkal.)
Mire a pályaudvarról visszaértem, kitört rajtam az át nem aludt éjszaka fáradtsága. Jess sem volt túl friss, úgyhogy mire észbekaptunk, hogy menni kéne a templomhoz, már 7 óra volt és a bkv hajó már nem járt. Taxit meg nem fizetünk egy fotó miatt. Szóval Wat Arun kiesett. Megint. Meg az éjszakai életről is szívesen lemondtunk.
Még elmehetünk viszont a pingpong show-ra meg befizethetünk másnapra egy piaclátogatásra. Mire a piaclátogatást befizettük, már majdnem 10 óra volt (kicsit eldumáltunk egy turistával, aki nem tudta, merre menjen Laoszban, én meg lelkesen utazási tanácsadósat játszottam).
A pingpongot utcai csencselősök árulják, ők pedig nem elsősorban lányoknak ajánlgatják a jegyeket, így nem könyen akadtunk rájuk. A 7-kor kezdődött show nagyja már lement, de még mindig teljes áron adták a jegyeket (majdnem 5000 ft). Annyit pedig nem akartunk költeni rá. Különben is lehet, hogy mi lennénk csak nők az egész bárban. Majd inkább megnézem youtube-on : D
A pingpongot utcai csencselősök árulják, ők pedig nem elsősorban lányoknak ajánlgatják a jegyeket, így nem könyen akadtunk rájuk. A 7-kor kezdődött show nagyja már lement, de még mindig teljes áron adták a jegyeket (majdnem 5000 ft). Annyit pedig nem akartunk költeni rá. Különben is lehet, hogy mi lennénk csak nők az egész bárban. Majd inkább megnézem youtube-on : D
Úgyhogy utolsó éjszakám Bangkokban egy Khao San Road-os sétával és egy valódi thai talpmasszázzsal végződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése