2014. március 7., péntek

A pénz az utcán hever


Van egy elméletem, miszerint az életben szinte minden az ölünkbe hullhat, ha nem felejtünk el a göröngyös úton is felfelé nézni. Alkalomadtán viszont az sem árt, ha az ember a lába elé néz. Mert lehet, hogy olyan dolgot talál, ami valaki más ölébe hullott volna eredetileg. Csak az illető nem ismerte ezt a filozófiát. :-D


Néha egészen elvakultan hiszek a jó sorsomban. Mert végülis az a tapasztalat, hogy mindig minden jól sül el, akárhogy is indul.

Vagy lehet, hogy nem a körülmények alakulnak mindig jól, hanem a gyógyíthatatlan optimizmusom szemüvegén keresztül látom a dolgokat jónak akkor is, ha nem azok?

Lehet, hogy az már kóros, hogy mikor az élet egy marék lósz@rt vág hozzám, nem elfutok, hanem elindulok arra, amerről a dobás jött. Mert kell ott lennie valahol egy lónak is. Talán felnyergelve. Csak nekem. :-D


Nem is tudom...


Mindenesetre már megint találtam pénzt az utcán.

Állandóan találok. Eddig majdnem minden országban, ahol jártam...

Nem nagy összegekről van szó, de azért fel szokták dobni a napomat.

Most épp 50 dolcsi hevert előttem egy kihalt utcán. Épp jókor jön, mert ki kell fizetnem valamiből a laptop új képernyőjét. És ez majdnem fél havi büdzsém lenne :-)

3 hete egy arany nyakláncmedált leltem a földön. Pár napja meg a karnevál után hazafelé menet szándékosan néztem a földet, mert az alkohol-tömeg-bámészkodás kombó mindig eredményez kóbor kincseket. Találtam is egy iPhone 5G-t. A legújabb típus. Persze nem tartottam meg. (Ilyenkor fel szoktam hívni az utolsó hívott számot és szólok, hogy nálam van a telefon. A pénz az gazdátlan, de egy telefonon ott az ember fél élete. Én is vissza akarnám kapni.)

Kóbor kincseket itt különben nem nehéz találni. Ha piacra kerül egy másfél centivel nagyobb átmérőjű plazma TV, az előző darab - mégha hibátlan is és alig 1 éves - hamarosan az utcára kerül. Szó szerint. Kiteszik a kapu elé, mint a lomtalanításnál. Akinek meg kell, az hazaviszi. Hihetetlen dolgokat szoktak kidobni itt. Olyan egy kicsit, mint a 80-as évek németországi lomtalanításai voltak. Hibátlan bútorok, háztartási eszközök ingyen. Csak úgy hevernek az utcán. Néha eredeti csomagolásban, garanciajeggyel :)



Van hivatalos lomtalanítási időszak is. Az egyik kerületben épp egy hete volt. Onnan tudtam meg, hogy Z lakótársa, John kiugrott egy pizzáért és egy szörfdeszkával meg egy lábossal tért vissza. :-)

Egész lakást be lehet rendezni az utcáról. Otthon biztos nem nyúlnék egy utcára kirakott bútorhoz, mert bolhás/penészes/büdös/lepisilték, de ezek tök kulturáltnak tűnnek. Már gondolkodtam rajta, hogy össze kéne szednem az eladható darabokat és meghirdetni olcsón a neten.


Kéne valami pénzbevétel, mert annyit nem tudok sétálni, hogy minden elvesztett érmét én találjak meg...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése