Szidnit szidni

Ezt a hülye szóviccet nem bírtam kihagyni, de azért nem fogom Sydney-t szidni. 

Azt nem. Csak a tömegközlekedését.

Sydney jó hely. Mozgalmas, barátságos, tiszta, biztonságos.

A forgalmi dugók - ahogy én láttam - mérsékeltek. Akad, de meg sem közelíti a budapesti csúcsot.

Bicikliseket csak elvétve láttam, pedig elég jól kiépített a biciklis úthálózat. Meg több ismerősöm állította, hogy szokott biciklizni. Szóval biztos több kerekező van, mint én láttam.

Én leginkább a gyalogos közlekedést gyakoroltam. Meg a tömegeset. Mindkettőről lett véleményem.

A gyaloglás legjobb része a zebrán történő átkelés. A közlekedési lámpáknál van jelzőgomb, amit meg kell nyomni, ha át akar kelni az ember. Ezt ismerjük otthonról is. Odatették, éreztük, hogy kezünkben az irányítás. Amíg rá nem jöttünk, hogy kamu és semmit nem ér. Hát itt nem. Itt tényleg átvált a lámpa, ha megnyomja az ember a gombot. De csak akkor... Ha nem nyomod meg a gombot, sátrat is verhetsz, nem lesz zöld. Nem azért, mert a keresztbe forgalom sosem kap pirosat. Neeem. Kapnak. És az autós forgalomnak rendszeresen váltanak a színek. Csak ez nem érinti a zöld és piros emberkét.  Zöld emberkét csak akkor láthatsz, ha előtte azt a gomb megnyomásával igényelted. Mert minek legyen zöld, ha úgysem vár ott gyalogos, ugyebár... 

Ez azért nagyon jó, mert ha épp akkor érsz oda a kereszteződéshez, amikor láthatóan épp zöldet kéne kapnia a gyalogosoknak, és már kezdenél örülni a tökéletes időzítésnek, rá kell jönnöd, hogy hiába nyomod meg a gombot, nem történik semmi. Elkéstél, barátom! Csak akkor kap a gyalogos zöldet, ha még a forgalom irányának váltása előtt jelezte átkelési szándékát. Most már meg kell várnod a következő lámpaváltást. Csak 10 perc, nem nagy ügy. Saját biztonságod érdekében nem kockáztathatják, hogy a 15 másodperces átkelési időtartamot 12 másodperc alatt kíséreld meg teljesíteni. Persze nyilván épp ettől lesz balesetveszélyes, mert aki siet, az úgyis átkel, és vagy jól tippelte a kanyarodók irányát vagy nem. 

Ami viszont baromi jó Sydney-ben, az a föld alatti úthálózat. Akkor volt szerencsém megtapasztalni, mikor váratlanul esni kezdett az eső, nálam meg nem volt esőkabát. Emlékeztem, hogy hallottam, hogy a föld alatt az egész város bejárható, de nem tudtam, hol vannak az utak. Viszont elázni sem akartam, úgyhogy csak találomra bementem az egyik bevásárlóközpont-szerű épületegyüttesbe, és kerestem az aluljárókban is megszokott irányjelző táblákat. Volt egy pár. Találomra követtem egyet, ami egy párhuzamos utcát jelzett. Úgy 10 perc bolyongás következett a föld alatt. Közben több kijárat, feljárat, lejárat jött szembe. Egy idő után már fogalmam nem volt, hol járok a térképhez képest. Elővettem az ipodot, hogy térkép segítségével megtippeljem és teljes meglepetésemre, működött a GPS és automatikusan jelezte a pozíciómat. Egy halványbarna út mentén. Hmmm. Eddig fel sem tűnt, hogy a térképeken vannak ilyen vonalak. Jobban megnézve a barna vonal kis megszakadás után az utca szemközti oldala után folytatódik. Ez tök olyan, mintha az épület alatt menne. És tényleg! Nem csak hogy be lehet járni fél Sydney-t a föld alatt, de még a térképen is feltüntetik az úthálózatot!

A fehér út a felszíni, a barnás színű a föld alatti

Némi kívánnivalót hagy maga után azonban a tömegközlekedés. 

Ha valaki egyenesen Magyarországról érkezik Sydney-be és még sosem járt más helyen a világban, akkor is feltűnnek neki a rendszer hiányosságai. De ha valaki már járt olyan nagyvárosban, ahol valóban JÓ a tömegközlekedés... hát az lehet, hogy inkább gyalogol. Mint én.

Van metró és vannak buszok. A jegyet távolság alapján kell fizetni. Az automatánál előre megadod, hol akarsz leszállni és arra ad jegyet. A metrón kifele jövet is kezelni kell a jegyet. Ezzel ellenőrzik a távolságot. A buszokon vagy a sofőrnél váltasz jegyet, vagy lehet előre váltani 1 és 10 útra szóló jegyet. A buszjegyek ára is attól függ, mekkora szakaszt akarsz megtenni. Meg vannak napi és heti jegyek. 

Mikor megérkeztem, rögtön meg akartam ismerkedni a lehetőségeimmel a jegyek típusait illetően, de kisebb falakba ütköztem. A turistainformáció nem volt hajlandó egy szót sem mondani a 10 darabos gyűjtőjegyről. Kizárólag a napi és hetijegyet tukmálták. Gondolom, azért kapnak jutalékot. Erősködtem, hogy de én hallottam ilyen 10 darabos jegyről. Azt mondták, rosszul hallottam. Csak napi vagy hetijegy van (ami elég drága és baromira nem éri meg, mert annyit turista nem utazik egy nap alatt). Mellesleg a turistainformáció ingyen várostérképet sem tart Sydney-ben, amivel a népszerűségi listámon nagyot zuhantak. A leggagyibb országokban is adnak ingyen térképet. Ezek meg csak eladni akartak mindent. Bármit. Főleg jegyeket és programokat. Általános idegenforgalmi információról meg gőzük nem volt. Pedig vagy 2 km-t sétáltam, mire megtaláltam a csillivilli épületüket. (Új-Zéland után ez különösen csalódást okozott, mert ott minden kis porfészekben volt iSite és szuper tájékozottak voltak és mindent adtak.)

Na szóval lehet busszal közlekedni. Ha elég bennfentes az ember. És ha mindegy neki, hol lyukad ki. Egységes buszhálózatos térkép vagy lista nincs. A buszmegállókban ki van írva a busz száma, és hogy mikor jön. De hogy merre megy és milyen megállói vannak, esetleg hány szakaszon halad át (hogy legalább a távolságot vagy az árat sejtse az ember), az nincs. Azt gondolná az ember, hogy majd a buszra felszállva lesz vmi lista a lehetséges leszállóhelyekről. Nincs. Akkor legalább biztos kiírják, melyik megálló következik. Nem. Vagy pontosan tudod, merre mész, mit akarsz, hol szállsz le, vagy rohadj meg. Az egyetlen esély, hogy az ember szól a sofőrnek, hova akar menni, a sofőr meg elmondja, melyik megálló lesz közel ahhoz a helyhez. És jó esetben nem felejt el szólni, amikor le kell szállni. (Nem mikrofonba vagy ilyesmi. Ott kell ülni mögötte. Személyes kontakt van a barátságosság jegyében.) Ezzel nekem csak annyi a gondom, hogy simán lehet, hogy egy másik buszjárat 5 utcával közelebb vitt volna az úticélomhoz, csak erről az adott busz sofőrje nyilván nem tud, magától meg nem tudja kideríteni az ember. 

Illetve... végülis ki lehet. Kétféleképpen. Az egyik az empirikus módszer. Tapasztalással. Sok felesleges kör után, csak rájön az ember, mi lett volna a legjobb.

A másik módszer az, ha letölti az ember a németek által fejlesztett, német precizitásra szabott tömegközlekedéses alkalmazást a telefonjára, már ha rendelkezik okostelefonnal ÉS internet hozzáféréssel útközben. Mert az nem működik, hogy otthon kikeresi az ember az útvonalát, aztán útközben offline megnézi. Csak akkor nyílik meg az a szutyok, ha van wifi is. Az meg elég ritkán akad a buszokon és a megállókban...

Szóval ha letölti az ember az alkalmazást és van internetje is, akkor a megállók megadásával megnézheti, melyik járművek járnak arra, amerre menni készül és mikor. Biztos vagyok benne, hogy a szoftver tök jól működik Németországban, ahol szigorú logikával tervezik meg a menetidőket és hozzáférhetőek a járművek útvonalai és megállólistái is. Itt viszont, aki nem tudja a megállók pontos elnevezését, az maradjon otthon. 

Megvolt az is, hogy érdeklődtem a buszpályaudvaron, hogy ha én XY utcához akarok menni, akkor a rendelkezésre álló 14 buszállás közül melyikhez menjek oda elolvasni az ott felsorolt 2-3 busz menetrendjét. Mert tényleg szívesen sétálok 3 km-t a pályaudvaron belül, de nem lenne jobb egy egységes listán kiírni a bejáratnál, melyik busz honnan megy? A takarító, akit információs pult hiányában megtaláltam, nagyon készséges volt. Megkérdezte a városrész nevét, ahova igyekszem (Coogee) és mondott 2 buszszámot. Én meg emlékeztem, hogy az alkalmazás otthon (mikor még megnyílt) valami más számot adott ki, mint legközelebbi megálló. Az ember tiltakozott. Ha Coogee-ra akarok menni, ezzel a 2 busszal mehetek, mással nem. Végül beletörődtem és végigjártam a buszállásokat egyesével. Aztán kiderült, hogy az a busz, ami a mi utcánkhoz legközelebb áll meg, nem Coogee végállomásra megy, hanem a következő strandra. És ez már elég ahhoz, hogy soha senki ne említse.

Hogy valami jót is mondjak, a buszok tiszták és légkondicionáltak. És viszonylag pontosan jönnek a kiírt időpontokhoz képest. 

A reptéri csatlakozás még egy trükkös dolog. Van reptéri vonat, ami 18 dollár, de ha sima busszal meg az ember, az csak a normál 2-5 dolláros ár távolság szerint. Ezt persze a reptéren nem mondják, mert amikor jöttem, érdeklődtem, hogy melyik busz visz be a városba, és azt mondták nincs busz, ehhez képest távozáskor azzal mentem. 

Na de a közlekedéstől eltekintve Sydney tényleg jó hely. Csak maradjon az ember a belvárosban vagy utazzon taxival :-)