Szeretem Szingapúr klímáját. Így, fél év Új-Zéland-Ausztrália kombó után meglepően jól esett a párás, fülledt levegő. Olyan Ázsia illata van. Nem hittem volna, hogy valaha ez nosztalgikus érzéseket fog ébreszteni bennem. Mikor fél éve elhagytam Ázsiát, annyira elegem volt már belőle, hogy nem is tudtam értékelni a jó oldalait.
Na de akkor most!
Jó kis ázsiai ételek, kellemes időjárás, tiszta, rendezett város, kifizethető tömegközlekedés.
Kifizethető... Hmmm....
Szingapúr tömegközlekedése pedánsan rendezett, tökéletesen megbízható és makulátlanul tiszta. És nem drága. Egy Bp-i BKV jegy árából itt megjárja az ember a leghosszabb buszútvonalat is...
Távolság alapján kell fizetni a menetdíjat. A metrón előre lehet jegyet venni az automatánál a menetcél alapján, vagy pedig előre feltölthető plasztikkártyával lehet bejutni a metróterületre, amiről kifele jövet vonja le a kapu a megtett út alapján a díjat. Kártyával jóval olcsóbb az egy szakaszra jutó jegy ára.
A buszokon vagy a sofőrnél váltja meg az ember a jegyét, vagy a feltöltős kártyát használja. Mindkettő szívatós. A sofőr nem kezel pénzt. A jegy árát egy jegykezelő gépbe kell bedobni, ez kiírja a bedobott összeget, ami ha megfelelő, a sofőr kinyomtatja a jegyet. Ha többet dob be az ember, visszajáró nincs. Így, ha valaki a reptérre érkezvén ATM-ből vesz fel pénzt és a legkisebb egység a 10 SGD-s bankjegy, akkor a 2 dolcsis buszjegye 10 dollárba fog kerülni - hacsak nem tudja előre és nem váltotta át apróra a pénzét.
Ha utazós kártyát használ az ember, akkor pedig felszállásnál pittyegtetni kell az első ajtónál. A sofőr a pittyegés fajtájából tudja, hogy volt-e felhasználható összeg a kártyán. A trükk ott kezdődik, hogy leszállásnál is pityegtetni kell a kártyát a középső ajtónál, különben a kártya úgy érzékeli, hogy az ember a végállomásig utazott és levonja a maximális díjat. Ami még mindig egy benyelhető összeg a tévedésért. Max. 3-4 SGD lehet (600-800 forint).
Nemrég megjelent egy internetes felmérés eredménye, miszerint Szingapúr a világ legdrágább városa.
Ezen őszintén meglepődtem.
Ázsiai szinten nem olcsó, a tény, de hogy a világ legdrágább városa lenne?!?!? És akkor hol van London vagy Sydney vagy Tokió?! Mi a drága Szingapúrban?! A lakhatás? Vagy a kaja?! A fizetések állítólag még az ausztrál fizetéseknél is magasabbak valamivel, pedig Ozzyföldön 20 AUD (4000 Ft) a minimál óradíj. Ehhez képest a tömegközlekedés olcsóbb, mint Budapesten, ahol pedig a minimál óradíj a fentiek kábé 8%-a. Pár dollárért kap az ember egy tányér ételt a kifőzdékben, a boltokban meg átlag európai árakért adnak mindent. Miről beszélünk?!
A CNN cikkje 131 országot hasonlít össze. Eszerint Szingapúrban a közlekedés háromszor drágább, mint New Yorkban. LOL! Ez tök hülye! :-D A második helyen Párizs áll. Párizs, ahol már 8 évvel ezelőtt is döbbenten álltam a metrójegyes automata előtt, mert 1 EUR alatt volt a jegy ára, amiért korlátlan átszállással keresztül lehetett utazni az egész várost, míg a BKV már akkoriban is jóval 1 EUR felett volt az átszállásra nem is alkalmas jegyeivel. Én ezt úgy értelmezem, hogy nem drága...
A cikk a közlekedés mellett 160 árucikk árait is összehasonlítja. Felmerül a kérdés, hogy vajon mely árucikkeket hasonlítja össze, mert nehéz elképzelni, hogy Szingapúr drágább, mint bármely európai nagyváros...
A cikk megjelenése másnapján szingapúri barátaim fészbúk oldalán megláttam a megoldást a rejtélyre. Megjelent egy cikk, ami megmagyarázza és egyben cáfolja is a CNN baromságait. Na végre!
"Nyugi szingapúriak! Az országunk nem a legdrágább - Nektek." - kezdi a cikk. Aztán elmagyarázza, hogy a CNN felmérése egy átlag amerikai ember átlag amerikai életmódja alapján állította össze a vizsgált kritériumokat.
Eszerint a saját tulajdonú autót veszi alapul. Jaaaa! Így már érthető! Szingapúr egy pici sziget. 710 km2. Budapestnek nagyjából másfélszerese. Viszont több, mint 5 millióan élnek benne. Ez Bp lakosságának 2 és félszerese. Mivel a belváros jó része sétálóutca, alig van autózásra alkalmas úttest. Képzelhetjük.... Ha itt mindenkinek autója lenne, olyan lenne a konstans helyzet, mint a Blaha a nagykörút átépítésekor, mikor a hidak is le voltak zárva. Se előre, se hátra. Hogy ezt elkerüljék, olyan durva adókat és biztosítási díjakat, valamint behozatali árakat dobnak az autókra, hogy csak a nagyon nagyon, de tényleg nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak a saját gépjárművet. Cserébe viszont kiváló a tömegközlekedés, tehát a lakosok többsége nem is akar autót venni. Ha a felmérés azt veszi alapul, hogy Amerikában 16 éves kortól olyan a saját autó, mint máshol a saját karóra (mivel a nyári részmunkaidős újságkihordással keresett fizetésből már egész jó verdát lehet venni), akkor persze, hogy Szingapúr árszínvonala lenyomja még New Yorkot is. Meg Párizst is, ahol szintén kiváló a tömegközlekedés, így saját autóval csak nagyon indokolt esetben járnak az emberek
A lakásköltségeket és az ezzel járó rezsit is amerikai mércével mérték. 4 szobás lakás. Ázsiában. Nyugodtan vegyük elő a fülünk mögötti kispolcról a sztereotípiáinkat. Igen. Az ázsiaiakra igaz, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Más a térigényük, ezért igazán nagy lakások nem is nagyon vannak. Ha vannak is, abban is többen laknak. Egy 4 szobás lakás ára arányaiban jóval magasabb, mint a kicsiké. Mert egyszerűen nem illik az ország profiljához.
Tudom, hogy Amerika a világ közepe és az ő sztenderdjük az abszolút sztenderd, de talán jobban jártak volna, ha az országok életstílusát is bekalkulálják valahogy a felmérésükbe.
Egy másik cikk, ami mostanában jelent meg Szingapúrról, szintén meglepő adatokat közölt. Eszerint Szingapúr a legérzéketlenebb ország és egyike a legboldogtalanabb országoknak is.
Háát. Ez is meglepett, de vitatkozni nem tudok vele. Tényleg olyan fegyelmezett a város, mintha robotok élnének benne. Érzelemmentesen.
Egy másik cikk meg arról mesél, hogy az írója terhes nőként egyszer rosszul lett Szingapúrban és senki nem segített neki az utcán, meg a járműveken sem adta át neki soha senki a helyet.
Hasonló tapasztalatom nekem is volt. És ugyan nem terhes nő voltam és nem is én szorultam segítségre, meg annak idején jelentőséget sem tulajdonítottam az esetnek, de így, a cikket olvasva beugrott.
Az egyik metróállomás előtt, egy kisebb téren várakoztam, mikor hirtelen trópusi eső szakadt le az égből. Nem messze tőlem egy mozgássérült, idősebb nő árult kézzel készített rajzokat megélhetés céljából. Mikor eleredt az eső, kétségbeesetten elkezdte szólítgatni a mellette álló embereket, hogy segítsen valaki, de mindenki csak max rápillantott, aztán álldogált tovább. Pedig nem volt a nő kolduskinézetű. Én a tér túloldalán ültem. Mikor észrevettem, hogy valamit akar és a mellette állók nem segítenek neki, már épp indultam volna, hogy megkérdezzem, mi van, de épp ő is észrevett engem és azonnal intett is, hogy menjek már oda. Ha egy tolószékből int valaki, akkor jóérzésű ember odamegy, még ha koldusról van is szó (pénzt ugyan nem adok, de attól még meggyőződöm róla, hogy nem szorul-e más segítségre). Odaérve láttam, hogy a rajzai egy része egy oszlop köré volt rögzítve, hogy messziről is látható legyen, mit árul. Ezeket próbálta leszedni, hogy ne ázzanak el, de magasabban voltak, mint amit elért a székből. Leszedtem neki a rajzokat, aztán ennyi volt. Hogy a mellette ácsorgó két férfi miért nem segített neki, az rejtély.
A szingapúrian szigorúan betartják a szabályokat. Muszáj is, mert mindenért súlyos büntetést kell fizetni. a rágógumit még a reptéren tedd el jó mélyre a bőröndbe, nehogy véletlen rutinból elrágj egyet evés után, mert 500 dollárod bánja... (Jó. jó, most túloztam, mert 500 dollárt csak akkor kell fizetni, ha az utcán kiköpi az ember a rágót.)
Nagy port kavart 1994-ben egy amerikai tinédzser esete, akit vandalizmus vádjával kaptak el Szingapúrban (valamit legraffitizett) és a helyi törvényeknek megfelelően 4 hónap börtönt, 3500 SGD pénzbüntetést és 6 ütésnyi pálcázást szabtak ki rá. A pálcázást rattanpálcával végzik, és csak az amerikai ügyvédek közbenjárásának köszönhetően, a Clinton iránti tiszteletre hivatkozva sikerült a 6 ütést 4-re csökkenteni. Ez kicsit LOL.
Szóval Szingapúrban szigor van. A leírt szabály szó szerint betartatik. Ami viszont nincs törvényben leírva (lásd egymás felsegítése az utcán), arra - ezek szerint? - ne számítson senki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése