2014 február 23.
Norbinak kiépített magyar ismerősi hálózata van itt. Tudja, mit hol kitől.
Múltkor elvitt egy kürtős kalácsot áruló cukrászdába. Igaz, se a tulaj, se a cukrász, se senki más nem magyar az üzletben, csak turistaként jártak Erdélyben és beleszerettek a kürtős kalácsba, ezért megtanulták az elkészítését és most árulják. Meg kicsit tovább is fejlesztették. A tésztába nutellát töltenek a feltekerés előtt. Aztán, ahogy kell, bevonják cukorral és megsütik. Szerintem a hagyományos kürtős úgy jó, ahogy van, isteni finom dióval vagy fahájjal bevonva is, de ez a nutellás ötlet akkor is zseniális!
Egyik vasárnap délután Norbi magyar barátai grillpartyt szerveztek és én is mehettem.
Múltkor elvitt egy kürtős kalácsot áruló cukrászdába. Igaz, se a tulaj, se a cukrász, se senki más nem magyar az üzletben, csak turistaként jártak Erdélyben és beleszerettek a kürtős kalácsba, ezért megtanulták az elkészítését és most árulják. Meg kicsit tovább is fejlesztették. A tésztába nutellát töltenek a feltekerés előtt. Aztán, ahogy kell, bevonják cukorral és megsütik. Szerintem a hagyományos kürtős úgy jó, ahogy van, isteni finom dióval vagy fahájjal bevonva is, de ez a nutellás ötlet akkor is zseniális!
 |
| Kürtösh |
Egyik vasárnap délután Norbi magyar barátai grillpartyt szerveztek és én is mehettem.
A grillezés itt népszerű nemzeti sport. Szinte mindenkinek van otthon kis grillezője a teraszon, de mivel a terasz befogadóképessége nem mindig elég a családnál nagyobb létszámú összejövetelekhez, a nép lejár a strandra. De nem ám csak úgy vadon grillezni és szanaszét szórni a faszenet ott, ahol más meg napozni akar! :-)
Magyar szokásokhoz képest kicsit más itt a nyilvános grillezés.
A tengerparton "nyári konyhák" sorakoznak. Ingyen (!!) használható elektromos grillasztalokkal. Az ember csak odamegy, benyomja a gombot és 20 percig grillezhet. Aztán, ha még mindig van sütnivalója, benyomja a gombot még egyszer. Vagy többször. Íratlan szabály, hogy sütés után letakarítjuk magunk után. És ha többen várnak a sorukra, baráti stílusban idegenek is osztozhatnak egy-egy grillező felületen. Ami meglepő lehet az európai gyakorlathoz szokott szemnek: ezek a grillek csak úgy ott vannak éjjel-nappal. Senki nem lopja el, nem rongálja meg, nem lesz belőle az üzembeállítás másnapján illegálisan eladott fémhulladék, senki nem vizeli le poénból, stb.
Ezek az apró kis nüanszok azok, amik miatt az ember nem vágyik vissza az öreg kontinensre... Olyan jó érzés jólétben és közbiztonságban élni. Mégha az ember takarítással keresi is a napi betevőjét. Na hagyjuk. Vannak hátrányok is persze.
Szóval összejött vagy 30 ember grillezni. Nagy részük magyar volt, néhányan szlovákok, páran szerbek, elvétve egy-két kiwi és ozzy. A magyarok többsége diákvízummal van itt és meglepő módon ők is a harmadik X-et tapossák már. Hmm. Tényleg egyre elgondolkodtatóbb ez a diákvízum opció nekem is...
Sütögettünk, eszegettünk, ismerkedtünk. Eljött az ideje a desszertnek vala. Amit én csináltam. Csak a szokásos. Ezúttal csokis-nutellás változatban.
Hamar elkapkodták, népszerű volt. Állunk nem messze az asztaltól Norbival és egy másik sráccal. Beszélgetünk.
Egy (talán szlovák) srác elveszi a tányérról az utolsó szelet sütit, majd elismerően nyammogva kijelenti:
- Hmmm. Ez isteni! Honnan van?
Norbi elkezd rám mutogatni, én meg odafordulok, hogy lássam, ki is az.
- Te csináltad? - kérdezi a srác.
- Igen - felelem.
- Ti együtt vagytok? - folytatja a kérdezősködést.
- Hát együtt jöttünk - felelem bizonytalanul, mert nem értem, mire akar kilyukadni.
- De egy pár vagytok?
- Nem. Csak barátok - mondom és még mindig nem értem, miért lényeges ez a süti kapcsán.
Erre a srác váratlanul felpattan, féltérdre veti magát előttem és drámaian megkérdezi:
- Hozzám jössz feleségül?
Hát ritkán van, hogy elakad a szavam, de most elakadt. Erre a poénra nem számítottam. De annyira nem, hogy semmi frappánsat nem tudtam kinyögni. Csak néztem arcomra dermedt meglepetéssel. (Ezt ők itt nem tudták, de Új-Zélandon ketten jófejségből felajánlották, hogy feleségül vesznek a vízum miatt, és akkor megfogadtam, hogy a harmadik ajánlaton elgondolkodom. Most meg hirtelen itt a harmadik, de ez meg csak poén. Szóval katt katt katt, jártak a fogaskerekek, milyen viccel kéne reagálni.)
Kellett pár másodperc, mire valaki végre megnyikkant és megjegyezte, hogy ez egy elég eredeti módon megfogalmazott bók volt a sütimre.
Épp gyengus poénokkal próbáltam helyrehozni a frappánsságomon esett csorbát, mikor megjelent egy másik srác a társaságból. Érdeklődött, hogy mi a téma. Valaki gyorsan felvilágosította, hogy épp megkérték a szakácsnő kezét a süti miatt.
- És mit válaszoltál? - kérdezi tőlem.
- Semmit, mert szóhoz se jutottam.
Erre ez a srác is féltérdre veti magát.
- Akkor még van esély, hogy hozzámjössz?
Mi van ma, fiúk?! Mit tettem ebbe a sütibe?! :-D
Persze időm sincs reagálni, mert az új kérőmet látva a korábbi is odatérdel mellé.
- Melyikünket választod?
Na, most már kezdünk túlzásba esni itt a poénnal. A frappánsságomnak nyoma sincs. Jobb nem jut eszembe, csak ennyit kérdezek:
- Lehetne mindkettőtöket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése