2013 szeptember 5.
Még mielőtt elhagytam a Mahoe farmot, megérkezett egy német lány váltásként. Tőle megtudtam, hogy azért nem minden farmon ilyen az élet. Rutinos önkéntesként megfordult már több helyen és állítása szerint máshol jobbak a körülmények és szervezettebb a munkaidő, tehát van lehetőség kirándulgatni a környéken, sőt, sokszor a gazda viszi várost nézni a segítőket. Szóval akkor lehet, hogy mégsem írom le teljesen a farmerkedést. Adok neki még egy esélyt. Később...
Egyelőre a környéken maradtam és egy CSernél töltöttem 2 napot, hogy végre (VÉGRE!) megtervezzem az új-zélandi (Innentől NZ-ként fogom rövidíteni az ország nevét. Azért NZ és ÚZ, mert az bénán néz ki és különben is ez a nemzetközi rövidítése.) útvonalamat.
Két kisebb városka van itt, a Bay of Islands régióban, amit turistaként megnézni szokás. Persze a "Szigetek öble" inkább nyáron érdekes, amikor a tenger színe a polinéz szigetvilág smaragd színében tündököl és hajókirándulások, delfinekkel úszás lehet a program, de nekem most a tél végi időjárás jutott, úgyhogy maradt a szimpla séta a városban. Mikor épp nem esett az eső.
Paihia a hajókirándulások központja. Egy kőtemplomon kívül más látványosságot nem találtam. Leszámítva egy szépszemű csilei srácot egy kávézóban, aki hasznos tanácsokat adott nekem a NZ-i egyéni vállalkozással kapcsolatban.
A másik kisváros Kerikeri, ami NZ legrégebbi városainak egyike, ugyanis anno a brit hajók itt, a szigetek északi csücskénél kötöttek ki és a maori hajósok is ide érkeztek a briteknél sokkal sokkal korábban. Itt található NZ legrégebbi kőháza.
Általánosan jellemző, hogy a lakóházak fából készülnek. Szigetelés nélkül. Szóval az, hogy reggel ülünk a konyhában éss beszélgetés közben látszik a lehelet, teljesen normálisnak számít. Nekik. Én személy szerint 3 pulóverben vacogok. Ők meg rövisnadrágban, mezítláb. CS vendéglátóm különben az utcára is rövidnadrágban ment ki és a városnéző sétám közben pár iskolából hazafelé tartó kamasz is kiakasztott azzal, hogy pólóban, shortban és mezítláb (cipő nélkül) ugráltak az esőben. Én meg magamra aggatva az összes meleg ruhámat, plusz széldzsekit, plusz esőkabátot. Na mindegy. Mentségemre szóljon, hogy fél évet a trópusokon töltöttem nemrég. Mondjuk 8 fokban akkor sem százas rövidnadrágot hordani. De hát ugye a "normális" mindenkinél mást jelent. Pont én - aki semmilyen normába nem fér bele - nem fogok leabnormálisozni senkit : D
Ahogy Kerikeriben kóvályogtam, betértem egy hipermarketbe. Csak úgy megszokásból áttanulmányoztam a sajtos pultot. És mit látok?!
A Mahoe Farm sajtjait is árulják. De nem ez volt ám a különleges. Hanem, hogy ráismertem az általam csomagolt sajtokra. Ugyanis csomagolásnál egy sorszámmal és dátummal ellátott címkét is ragasztottunk a sajtra és emlékeztem a sorszámomra (242) meg a dátumra ofkorz. Szentimentális meghatottsággal töltött el, mikor megpillantottam a két kis kezem által beburkolt és felcímkézett pácienseket egy országos hipermarket polcán.
Ha elképzelem, milyen érzés lehet saját gyártású (saját címkés) sajtot viszontlátni ugyanígy.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése