Földrengés és szélvihar, azaz Wellington

2013 szeptember 26.

Vége a béresleány avagy az ingyenrabszolga történetnek a farmon. Vár a főváros, Wellington.

Természetesen autóstoppal - ezt már mondanom sem kell.

Wellingtonról elsőre a bélszín juthat eszünkbe, de ez nem AZ a Wellington. 

Ez a Wellington a legmenőbb kis főváros címmel büszkélkedhet. Szórakozási és kulturálódási lehetőségek garmadája várja az érdeklődőket, sok a park és erdő, ingyenes programok, sétálóutcák. És természetesen jobbnál jobb ételek, köztük a kiváló új-zélandi bélszín, ami lehet akár wellington is.

Hangulatos város. Kisebb, mint Auckland és a népessége alapján is a második helyen áll. Kisvárosias nagyváros.

Viszont állandóan viharos szél fúj és gyakoriak a földrengések. 

Új-Zéland egyébként is veszélyes földrengés zónában fekszik. Mivel nem sokat tudok a földrengésekről, utánanéztem. És most megosztom a tudományomat. Egy kis tudományos ismeretterjesztés következik.

A földrengések oka, hogy a Föld mozgásban lévő kőzetlemezei kölcsönhatásba kerülnek egymással.

A kőzetlemezek gyakorlatilag a Föld bolygó aktív belső magjának (5000 fok) külső, lehűlt rétegei. Ezek borítják az egész földfelszínt. Mivel nem egy darab, összefüggő burokról van szó, és a föld magja ma is aktív, a héjdarabok mozgásban vannak. 7 nagyobb és sok kisebb kőzetlemez mocorog a lábaink alatt évi 1-10 cm sebességgel.

A gond akkor van, ha ezek a lemezek találkoznak egymással.

Alapvetően 3 féle kölcsönhatásról beszélhetünk:

• Szétszakadó lemezhatárok esetében a lemezek távolodnak egymástól. Ilyenkor jönnek létre a nagy árokszerkezetek, kanyonok.
  
  
• Ütköző lemezhatároknál az egyik lemez becsúszhat a másik alá (ez az óceáni-szárazföldi találkozás esete) vagy a két lemez egymásnak nyomul és tolja, gyűri egymást. Ilyenkor jönnek létre például a nagy lánchegységek (Himaláya).
  
  
• Súrlódó lemezhatároknál a két lemez egymás mellett haladva folyamatosan forgácsolja egymást. Ilyen a híres Szent András törésvonal.

Lemeztektonikáról bővebben itt. Magyar vonatkozású magyarázat meg itt.

Új-Zéland az ausztráliai lemez és csendes-óceáni lemez találkozásán fekszik. Ennek köszönhető a vulkanikus, gejzíres környezet és a gyönyörű hegyvonulatok kialakulása. Meg a rendszeres földrengések.

Wellington az Északi-sziget legdélebbi városa. Innen lehet áthajókázni a Cook-szoroson keresztül a Déli-szigetre.

Az első telepesek először az öböl északi partján (Petone környékén) alapítottak várost, de az hamar összeomlott. 

Az új várost a jóval sziklásabb déli parton építették meg. Ez is a földrengés zónán fekszik, de legalább köves és nem homokos talaj van alatta.

Élmény Wellingtonban élni. Ha a házad nem omlik le valamelyik földrengésben, még mindig felborulhat a szélnek köszönhetően.

Mivel a Csendes-óceán és a Tazmán-tenger (ami az Indiai-óceán része) találkozik a Cook-szorosban, állandóak a szelek. Hallottam érkezésem előtt, hogy nagy szelekre kell számítani Wellingtonban, de azért ért meglepetés. 

Épp elismerően nyilatkoztam egy viharos szélrohamról, ami majdnem feldöntött, hogy ez aztán tényleg nagy széllökés volt, helyi ismerőseim meg csodálkozva néztek rám:

- Ezt itt szellőnek hívják. A szél nem ilyen. Ma csendes időnk van.

Vendéglátóm a harmadik emeleten lakik egy lakótömbben. Folyamatosan remeg az épület a széltől. 

Lehet, nem akarom tudni, milyen az IGAZI szélvihar itt, ha ez számít szellőnek...