2013. szeptember 14., szombat

Maorik, kiwik és a rögbi



Nem gyakran fordul elő velem, hogy meccset nézek, de egy ex-rögbi játékos társaságában nehéz lett volna nemet mondani a meghívásra.

Vendéglátóm Coromandelben Robert, aki maori származású és valaha rugby játékos volt, ma pedig önkéntes tűzoltó, önkéntes mentős, meg ilyenek. Egy lelke mélyéig jóindulatú pasi.

Szombat este az All Blacks (Tiszta Feketék), a NZ válogatott játszott Argentína ellen a szomszéd városban. Na, odáig nem fajult a helyzet, hogy a helyszínen nézzem meg a meccset, de azért a díszletvároska egyik pubjáig elfáradtam az esemény érdekében. Robert elmagyarázta a játék szabályait, így nem csak bambán néztem a labda után. Az eső természetesen ömlött. Kint.

Apropó maori...

Új-Zéland a britek megérkezése előtt a maorik földje volt. A maorik a Csendes-óceán szigeteiről (pl. Tahiti) hajókáztak le NZ-ig. Nyelvük és kultúrájuk nagyon hasonlít a polinézre (mivel onnan ered). Békés nép voltak, így a gyarmatosítók könnyen megszerezték a földjeiket. Szerencsére nem annyira brutálisan, mint az amerikai indiánokkal történt, de azért itt sem maradt túl sok az őslakosok kezében. Mivel írott nyelvük nem volt, nehéz a múltjukat kideríteni, de a szóban terjedő legendáik alapján Hawaiki ősi földjéről érkeztek kenukkal, ami valahol Tahiti és Cook szigetek körül lehet és időben úgy 1300-ra tehető.


A kép a Wikipédiából származik... remélem, ez elég hivatkozásnak a szerzői jogvédelmi izé miatt
Na, itt a link is inkább: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maorik

Érdekesség, hogy a maori szó maori nyelven "normálisat" jelent, ami arra vonatkozik, hogy "nem isteni".

Az európaiak megjelenésével a XVIII. sz. körül megjelentek a járványok és a bűnözők is, úgyhogy a maori lakosság a tizedére csökkent. A Brit Birodalomhoz csatolást nem annyira értékelték az őslakosok, ezért a maorik és a pakehák (európaiak) között háború tört ki 1860-ban.

Napjainkban az egymás tisztelete és elfogadása jellemzi a helyzetet. Itt elsősorban mindenki KIWI (új-zélandi) és csak azután maori vagy európai vagy akármi. Már, ha egyáltalán érdekel ez valakit. Annyira nyitott és barátságos minden kiwi, hogy mindegy, ki honnan érkezik, mindenki szeret mindenkit :)

A maorik által tapu-nak (tabu) tekintett helyszíneket a nem-maorik is tisztelik. Kiwinek lenni azt is jelenti, hogy az otthonuk, a Nagy felhő szigete (maoriul Aotearoa) maori hagyományait is ápolják.

A kiwi kifejezés különben onnan ered, hogy Új-Zéland jellegzetes madara, a kiwi, mint nemzeti szimbólum szerepelt a hadsereg egyenruháján és őket kezdték kiwiként emlegetni. Később a rugby-válogatottra is így hivatkoztak, és lassan átment a kifejezés hivatalosba, és mára az új-zélandiakat jelenti.

A kiwi madár egy kihalóban lévő faj, éjszakai életet él és nem tud repülni. És nagyon cuki :)



A kiwi gyümölcsre itt kiwi fruit-ként hivatkoznak. Ha csak kiwi-t mond az ember, akkor a népre gondolnak.



Ja, és érdekes, hogy maoriul a "törzs" iwi.


Vissza a meccshez...

A rögbi meccs elején az új-zélandi játékosok egy maori harci táncot, a Hakát adták elő. Na, nem fűszoknyás billegetésre kell gondolni, hanem a maori harcosok ellenség-elijesztő dobogására és kiabálására. Impresszív volt. Az argentinok helyében én megijedtem volna. Minden meccs előtt előadják



Jellegzetes maori hagyomány a fintorgás, nyelvnyújtogatás, ami szintén az ellenség elijesztésére szolgált. A tradíció szerint a maori férfiak mérges arckifejezést tetováltak az arcukra, hogy még ijesztőbbnek tűnjenek.




Na, ismét vissza a meccshez : )


A játék szenzációs volt! Én aztán igazán nem tudok lelkesedni semmilyen sportnézésért, halál unalmasnak tartom azt bámulni, ahogy mások rohangálnak, ahelyett, hogy én is rohangálnék valahol, de ez a meccs élvezetes volt.

Kezdődik azzal, hogy nem olyan, mint az amerikai foci, ahol 10 perc futkosás után lecserélik az egész csapatot, jön a szünet meg a pompomlányok, akik a hátsójukat mutogatják, meg állandóan mindenki ujjong okkal-ok nélkül, és egy óra meccsnézés után még mindig nem vagyunk félidőnél sem.

Folytatódik azzal, hogy nem olyan, mint az európai foci, ahol milliomos kétballábasok rohangálnak a labda után és amint valaki súrolja a másik trikójának a szélét, jön a földön hempergéses dráma meg a sárga lap, meg a kiállítás és csak húzzák az időt.

Teljes meglepetésemre ebben a játékban valóban játszanak a játékosok. Ott vannak, ahol a labda, a labda állandóan mozgásban van és ha valaki földre kerül, nem áll meg az élet, hanem felpattan és játszik tovább. A durva mondjuk az volt, hogy az egyik játékosnak kifordult a válla, és amíg őt levitték a pályáról, addig azért a meccs ment tovább pár méterrel odébb. Halál kemény sport a rögbi. És nem viselnek sisakot. Pedig akkorákat esnek, hogy hétköznapi ember ott pusztulna meg azonnal.

Tök izgalmas volt! És tetszett a játék barátságossága. Mert igen, hihetetlen, de emellett barátságos volt. Pedig majdnem kinyírták egymást.

A végére azt vettem észre, hogy drukkolok a csapatnak és szinte sajnáltam, hogy nem élőben nézem, ahol tombol közönség (meg zuhog az eső mellesleg).

Hihetetlen, hogy miket vált ki belőlem a Kiwi-föld... ;-)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése