Eső munkanap a farmon.
Esik az eső. Ez már önmagában elég indok lenne számomra a szabadtéri tevékenységek elnapolásához. De itt egy kis víz senkit nem zavar. Mármint rajtam kívül.
A munka az állatok etetésén túl a mai napra a tehénitató környéki méteres mocsár lecsapolása. Ideális az időjárás : S
Legelő. Sár. Tehénszar (nem a lepény, hanem a fekete, folyékony). Kíváncsi tehenek. Zuhogó eső.
 |
| Gumicsizmát mindenkinek! |
A sár a gumicsizma pereménél mélyebb volt. Ebben kellett (volna) állnom, amíg vödörrel kimerem az itatóból a dzsuvás vizet, hogy a vízvezetéket megjavíthassuk benne. Hát nem fogok szaros sarat engedni a csizmába. Próbáltam közel lépni az itatóhoz (másfél méteres betonkarika), de mindenhol cuppanósan süllyedtem vagy 25 centit. Ott toporogtam az itató körül egyre mérgesebben, mert olyat várnak tőlem, amit nem fogok megcsinálni, de közben meg hasznavehetetlennek tűnök. Pedig más munkát megcsinálnék, de miért kell sárban és esőben itt idétlenkedni? Lara arcán is láttam, hogy nem örül a tehetetlenkedésemnek, de egyelőre nem szólt egy szót sem.
A végén szimplán feladtam. Sokat számít a megfelelés, de a szarban úszás túl van a határon. Annyira frusztrált a szitu, hogy eldöntöttem, hogy még aznap este távozom a farmról. Hogy hova és főleg hogyan (másfél óra a legközelebbi város), azt nem tudtam, de hogy nem fogok itt a mocsokban úszni, az tuti. És mellesleg a napi 4 órányi munka, amit a szállásért és kajáért kellene végezni, az itt valamiért 6 óra naponta. Plusz egy indok a lelépésre.
Aztán lenyugodtam és úgy döntöttem, itt az ideje, hogy elsunnyogás helyett szembenézzek a kényelmetlen helyzetekkel és beszéljek róluk.
Ha torkaszakadtából üvölt velem a főnököm, mert a napi munkám és a céges pénzügyi terv elkészítése mellett nem mentem el a postára, míg ő a családjával nyaralgatott 3 hétig, akkor nem csendben kell sírdogálni az igazságtalanság miatt, majd megbántottan felmondani, hanem oda kell állni elé és megmondani neki, hogy egy igazságtalan köcsög és szégyellje magát. Nem pedig évekig hurcolni magammal a rossz érzéseket. Szóval este odaállok Lara elé és megmondom neki, hogy nem vagyok sárban fetrengő típus. Ha tud bármi más munkát adni nekem, örömmel segítek. De ha csak ilyen dzsuvás munkák akadnak, akkor nem én vagyok számára a megfelelő ember. Nem volt könnyű a helyzet, mert rögtön első nap csődöt mondtam, és az ilyen esetek annyira bántanak, hogy nyafka libának tűnök, ha beszélnem kell a dologról (majd' elsírom magam). De azért előadtam, hogy például főzni szeretek és tudok is, segíthetnék abban, vagy az íjászpálya kiépítésében, vagy bármiben, ami nem nyakig szaros.
Először nem harapott rá a főzéses ötletre, mert ezt nem szokta kiadni a kezéből, de nagyon szöget ütött a fejében a gondolat, mivel bevallása szerint utál főzni.
- Én meg szeretek - biztattam. - Csak tedd ki elém a receptet, amit enni akarunk és megcsinálom, te meg csinálhatsz más hasznosat.
- Hát őszintén szólva én inkább mászom a sárban, mint a konyhában.
- Na látod! Cseréljünk!
Délutánra átgondolhatta a dolgot, mert a jószágetetés közben odajött és mondta, hogy mehetnék inkább a konyhába segíteni. Szinte repültem a kézmosó felé! Nem tudom, mikor váltam ilyen királylánnyá, mert gyerekként nem zavart a mocsok, most meg ki tud akasztani, ha koszos a kezem.
Lara kirakta elém a szakácskönyvet.
- Töltött tököt eszünk vacsorára. Megy egyedül?
- Nem gond. Megtalálok mindent. - nyugtattam meg, azzal ő balra el.
A töltött tök jól debütált, én meg ezennel előléptem szakács/konyhalánnyá. Máris szebb az élet a farmon!
Mégiscsak maradok. Legalább pár napig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése