A főzés mellett persze megmaradt az állatetetés nemes feladata, de az még belefér egy királylány finnyás életébe is.
A tyúkokat, a malacokat és a borjúkat kell megetetni, aztán szénát vinni a lovaknak és teheneknek.
A szénaszállítás poén, mert egy négy kerekű robogóval kell közlekedni (quad vagy mi). A borjúetetés meg nem olyan precíz, mint a másik farmon volt. Itt nem kell ecettel tisztára suvickolni mindent. Elég egy öblítés.
Van egy aprócska bárányka is, akit cumival kell etetni. A neve Slinky, ami döglött bárányt jelent farmer nyelven.
Azért kapta ezt a nevet, mert halva találtak rá születése után. Ilyenkor a tetemet begyűjtik a mezőről és félreteszik, amíg a bárányos erre nem jár. A bárányos ember bébicipőt gyárt a maszületett (és nem túl rég döglött) bárányka finom bőréből.
A szomszéd farmer találta a tetemet és hozta fel a házhoz. Nagy lendülettel odahajította a frissen begyűjtött "slinky"-t a betonra, mire a döglött bárány - csodával határos módon - lélegezni kezdett.
- Ez még él! Sütőbe vele! - kiáltotta a szomszéd a jelenlévők nagy döbbenetére.
Aztán tényleg sütőbe tették, mégpedig nejlonzacskóban. Tepsibe 5 cm mélyen víz került, ebbe rakták a bezacskózott bárányt, majd betolták a meleg sütőbe. A látszattal ellentétben nem állatkínzás történt. Ez a bevált módszer a báránykák inkubálására. A sütőben jó meleg van, a víz megakadályozza a túlmelegedést, a zacskó meg szárazon tartja a bárányt, miközben a jakuzziban melegszik. Percek múlva a zacskón látszott, hogy a lélegzés egyre erősebb és gyorsabb, magához tért.
Ez hetekkel ezelőtt történt. Azóta Slinky a gyerekek házi kedvence. Pórázon sétál és egész nap szünet nélkül béget az udvaron.
 |
| Húsvéti képeslap :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése