2013 szeptember 15.
Taupot elhagyva átstoppoltam Napierbe, ami eredetileg nem volt a listámon, de az íjászfarmon csak hétfőtől tudnak fogadni, addig pedig még van 2 nap. Több helyi vélemény alapján az útba eső városok közül ez, az 1930-ban újjáépült városka nyerte a "töltelék" becses szerepét. (Térképért katt a Térképek fülre.)
Napier a keleti parton helyezkedik el, és elsősorban az Art deco építészeti stílus gyűjtőhelyeként ismert, másodsorban pedig borvidékként nevezetes. Meghogy ott mindig süt a nap.
Az útvonal, ami Taupoból Napierbe vezet, szerepel a "101 dolog, amit egy kiwinek meg kell tennie" listán. Nem hiába. Az útvonal elképesztően gyönyörű. Olyan, mintha a Föld gyártásakor megmaradt volna pár domb és völgy és a kreátor csak leszórta volna ide mindet. Megszámlálhatatlan dombocska és völgyecske, szemkápráztató színek, fák, sziklák, legelésző tehenek és birkák, kanyargó szerpentinek mentén. Mázlimra alig pár perc várakozás után felvett egy ausztrál párocska, akik épp Napierbe tartottak, így a gyors közlekedés mellett kellemes társaságom is akadt ismét.
Napierben vendéglátóként egy 46 éves nőt, Charley-t találtam, aki egyetlenként reagált a szálláskeresésemre. Mikor elolvastam az adatlapját, vágtam egy döbbent vigyázzállást, de nem volt sok választásom, bevállaltam a találkozást. A leírása alapján ijesztően pedáns és tisztaság mániás lesz, ráadásul szabályok tömkelegét sorolta fel a vendégeskedés idejére.
Felkészültem mindenre.
Aztán persze kellemesen csalódtam. Egy tündéri kedves és jófej nő, akinek megvannak a maga bogarai, de emellett abszolút kellemes társaság. Persze hiába takarítottam el magam után extra precízen, azért mindig jött és letörölte még egyszer a konyhapultot, de olyan diszkréten tette, hogy látszott, hogy csak a saját komfortérzete miatt muszáj ezt tennie, nem azért, mert tényleg rendetlen volt. Igyekeztem maximálisan odafigyelni mindenre és mindent teljesen pedánsan hagyni, amihez nyúltam, és pompásan kijöttünk egymással.
Charley abszolút bulizós, úgyhogy rögtön el is mentünk egy pub-ba a szombat esti, menetrend szerinti rögbimeccs megtekintése céljából. A múltkori rögbis cikkemben írtakat picit korrigálnom kell: a rögbimeccs nem mindig barátságos. Ez esetben Dél-Afrika játszott a Feketékkel és mint régi riválisok, nem kímélték egymást. De annyira nem, hogy az első 15 percben már hárman véreztek és úgy látszott, hogy a labdától függetlenül elsősorban egymást ütik a játékosok. Fél óra alatt több kiállítás és sérüléses csere zajlott le. Ettől persze csak izgalmasabb volt a meccs, de a tündérmesés burkot leszedte számomra erről a "barátságos" sportról. Azt azért hozzáteszem, hogy kezdek itt teljesen kivetkőzni magamból, mert úgy szurkoltam a feketéknek, hogy már észre sem vettem, mikor hangosan biztattam őket. Én. Egy sportmérkőzésen. OMG.
Másnap reggel Charley körbevitt a városban városnézés címén. 1931-ben egy erős földrengés lerombolta a város szinte teljes egészét, így a házak többsége (ha nem mind) ebben az időszakban épült újjá. Mivel ekkoriban a az Art deco igen divatos volt, ezt a stílust alkalmazták az épületeken.
Az Art deco leginkább az egyenes, geometrikus formákról és díszítésekről ismerhető fel. Kocka házak, vonalakkal és háromszögekkel díszítve.
Kár, hogy ilyen nyomesz idő volt, mert különben egy csinos kis városka, kellemes sétálóutcával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése