2013 július 7.
Egyik nap vendéglátóim javasolták, hogy menjünk le a tengerpartra. Nem vagyok nagy fürdőző, de hát biztos szép lesz. Menjünk.
Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel 7-kor indulunk. Picit csodálkoztam, mert korainak tűnt az időpont, de nem kérdeztem rá.
Vasárnap reggel, mikor a benzinköltségre adtam be a részemet, jött a hideg zuhany. Épp a triplája az összeg annak, amivel kalkuláltam. Pedig amivel kalkuláltam, már az is a maximum, amit egy kirándulásra hajlandó vagyok kiadni. Már az is 2 napnyi szállásom lenne egy panzióban. De ez, így 6 éjszakányi kidobott pénz.
Már késő volt visszakozni, úgyhogy picit keserű szájízzel, de mentem. A fene gondolta, hogy ilyen messzi partra akarnak menni. Jogja tengerpartja fél órányira van. Mit tudhat egy másik part ennyivel többet?!
5 órán keresztül autókáztunk lehetetlen utakon, szerpentineken, bicikliút szélességű autóutakon, kátyúkon, tankcsapdákon keresztül. A legtöbb helyen az autó egyik oldala folyamatosan lelógott az úttestről. Mikor pedig teherautó jött szembe, és az egyik oldalon a szikla, a másik oldalon a lefelé semmi, nem nagyon hittük, hogy el tudunk haladni egymás mellett baleset nélkül.
Az úticél 80 km-re volt. Ezt tettük meg 5 óra alatt. Szép utak.
 |
| A hátsó ablakból |
Aztán végre megérkeztünk a partra. Amiről közben kiderült, hogy nem is lehet ám fürödni. Na nem mintha ez nagyon elkeserített volna. Inkább csak egyre kevésbé értettem az egész kirándulás okát.
Aztán megláttam Pajitan partját. Hát tényleg gyönyörű!
Bár, hogy ennyi pénzt ért-e, abban nem vagyok biztos. Lehet, hogy emiatt a kiadás miatt fogok lemaradni egy sokkal fontosabb látnivalóról, mert nem fér be a büdzsébe. De azért tényleg szép volt! És útközben megnézhettem egy részt a vidéki Jáva életéből.
A vulkanikus fekete és a fehér homok keveredik a strandon. Óriási homokkő és bazalt sziklák uralják a partot. Több méteres hullámok dübörögnek és fel-felcsapnak a homokkő teraszokra.
 |
| Fekete-fehér homok |
 |
| Pajitan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése