Rizsszünet

Ázsiába érkezésem utáni lelkesedésem az ázsiai konyha iránt némiképpen csökkent az idők folyamán.

Az első két hét thaiföldi pad-thai rajongása utáni egy hónapnyi zöldséges sült tészta és zöldséges sült rizs diéta megtette a hatását. Már Kambodzsában nem bírtam ránézni a helyi ételekre. Mondjuk ott az is hozzájárult a dolgokhoz, hogy mindenbe belefőztek egy rothadó hulla szagára emlékeztető valamit, aminek a szagától már messziről rosszul voltam. Ráadásul ugye ott kaptam az ételmérgezést is, szóval Kambodzsában már igyekeztem kerülni a helyi konyhát, és ahol lehetett, nyugati kaját kerestem. Persze kikerülni a rizst nem lehet, mivel itt az a fő étel, így például a falusi bentlakásos nyaralás alatt napi háromszor ettem rizst különféle szószokkal. A kolostorba vonulás jelentette az utolsó cseppet a pohárban. Három napi instant sült tészta és rizs betette a kaput. Elég volt a rizsből és sült tésztából.

A magyarok egyébként sem nagy rizsevők, én meg aztán különösen nem. Normál esetben évente 4-5-ször eszem rizst. A tejberizst nem kalkulálom : )

Laoszban nagyon jó volt a konyha. Nem csak riszt lehetett enni és alapvető fűszerként mindenben volt koriander zöldje. Ettől mindennek friss íze lett. Nagyon bejött. Még a sült tészta is jobb lett korianderrel.

Malájziában hálistennek megjött a változatosság az indiai konyha képében. Köszönhetően a vegyes lakosságnak és vegyes kultúrának, majdnem annyi indiai étterem volt a városban, mint kínai. Ami nagy szó, mert kínai étterem ott is van Ázsiában, ahol a sarki zuzmók és sivatagi kaktuszok sem képesek túlélni a körülményeket. Az a baj ám, hogy itt a kínai ételek nem europaizáltak, mint otthon. Itt a kínai negyedekben minden eredeti. A kolbász pink színű és édes, a kígyó és varangy simán fent van az étlapon.

Kígyót-békát (v)egyenek!

Két hét boldog naan és csapati (indiai kenyérfélék) után emésztésem fellélegzett. Reggelente lelkesen ugrottam be a McDonalds-ba és a KFC-be reggeli menüt enni, esténként meg gyalogoltam 2 km-t, hogy a kínai negyedben elhelyezkedő szállásomtól jó messze vacsorázzak. Az egyetlen probléma a csili volt.

Utálom a csípős ételeket. Tönkreteszik a szaglást és az ízérzékelést. Arról nem is beszélve, hogy a gyomrom sem viselni könnyen.

Már Thaiföldön is szívtam emiatt, de ott azért a turistákkal kapcsolatos rutin segítette a közös nevező megtalálását. Az indiai éttermekben viszont nem ugyanazt a nyelvet beszéltük és éreztük. Az általuk egyáltalán nem csípősnek titulált étel annyiban valóban nem volt csípős, hogy nem azonnal marta le csontig a szájnyálkahártyámat, csak másodfokú égési sérüléseket okozott. Némely ételüket csak úgy bírtam megenni, ha mellettem állt készenlétben egy pohár jég és minden falat után elszopogattam egy jégkockát. Szörnyű volt. De még mindig jobb, mint a sült rizs. Tényleg. Már ott tartok, hogy akármilyen éhes is vagyok, ha meglátom a sült rizst, szájzárat kapok. Elmegy az étvágyam. inkább szédelgek, de nem eszem nasi gorenget.

Kambodzsában próbáltam egyszer egy indiai étteremben levest enni. Mondom a pincérnek, mielőtt leültem volna:

- Szeretnék daalt (lencseleves) kérni, de nem csípőset. Lehet nem csípőset kérni?

- Igen. Közepesen csípős jó lesz?

- Nem. Egyáltalán ne legyen csípős. Úgy lehet?

- Lehet persze.

- De egyáltalán semmi csilit, jó?

- Persze, közepesen csípős.

- Nem! NEM közepesen csípős!

- Nagyon csípős?

- Nem. Zéró csili. Mint egy bébinek.

- Á, bébi? Terhes vagy?

- Nem, én vagyok a bébi. Nem szeretem a csilit. Meg tudjátok úgy csinálni, vagy a csili már benne van?

- Nincs benne, de teszünk bele csilit, ha akarod..

- Nem, nem akarom. Akkor kérek egy daalt, csili nélkül. Nem csípős. OK? Tuti?

- Igen, értem. Közepesen csípős jó lesz?

Na, itt jött el a pillanat, mikor hitetlenkedve rámeredtem a srácra, aztán szó nélkül kifordultam az étteremből és elmentem szendvicset enni. Egyszerűen nem létezik számukra olyan, hogy nincs az ételben csili. Őrület!

Indonéziában viszont. . .

Még a curry sem csípős sok helyen. Persze itt is lemarja a fogzománcot némely étel, de valahogy jobban kezelik a nem csípős igényeket. Cserébe viszont mindenben van rizs. Alapvető ételük a Nasi goreng (sült rizs). Szerencsére a szumátrai szállásomon volt nyugati kaja, így reggelire pirítóst ettem tükörtojással, vacsorára meg olasz tésztát. De a nyugati ételek mindig minimum kétszer annyiba kerülnek, mint a helyi kaják. Ez meg nem fér bele a büdzsébe hosszú távon.

És eddig még csak egy McDonaldsot láttam. Mi lesz velem itt?!

A fagyihoz is jár rizs. Igen, az tényleg rizs a képen. :)
Erről nagymamám jut eszembe, aki gyerekkoromban, mikor mazsolás krémtúrót ettem, rámkiabált: Kenyérrel edd!