Jackie tragédiája

2013 június 27.

Az orángutános túszdráma után hamarosan Eddie is megérkezett. Épségben. De nagyon szomorúan. Teljesen ki volt akadva, hogy bántotta Jackie-t. Majdnem sírt, annyira sajnálta, hogy megütötte és hogy csorbult a majom bizalma iránta.

Kérdezgettük, hogy vajon miért volt Jackie más ma, és egyáltalán mitől lett ő az ölelős majom.

Eddie elmesélte, hogy Jackie jó pár évvel ezelőtt adott életet az első kölykének, és amikor a kölyök 1-2 éves volt, egy hím orangután párosodni akart Jackie-vel. Jackie viszont nem akart vele. Az orangutan anyák a szülést követő 6-8 évig, amíg a csemete önellátó nem lesz, nem párosodnak újra és kerülik a hímeket. A hímet ez a tény nem zavarta. Ő Jackie-t akarta és mivel tisztában volt vele, hogy Jackie ellenállása főként a kölyök jelenlétének köszönhető, nagyon logikusan arra a következtetésre jutott, hogy a kölyköt kell eltávolítania az útból, hogy elérje célját. 

Ezért el is kezdte letépni Jackie-ről a bébit. Jackie persze ragaszkodott a gyerekéhez, így nem engedte. Gondolom, szörnyen hangos csetepaté lehetett, húzták a kismajmot két irányból, meg nyilván egymást is gyepálták.

Aztán egyszer csak megtörtént a baj. Az orangután kölyök elszakadt. 

Nagyon remélem, hogy ezek után Jackie-ből kitört a démon és rendesen helyben hagyta azt a hormonoktól vezérelt gyilkos köcsögöt, bár sokkal valószínűbb, hogy a dzsungelben nem ilyen igazságos az élet. : (

Mindenesetre Jackie az eset után sokkot kapott és nem vette tudomásul, hogy meghalt a kölyke. Hetekig hurcolta magával a tetemet, mintha még élne. Senki nem tudta eltávolítani tőle. A vadőröket nem engedte közel magához. Végül elkábították és úgy vették el tőle a bűzlő maradványokat, mielőtt valami fertőzés következtében neki is baja esik.

Azóta Jackie-nek volt már egy kölyke, akit felnevelt, és most itt van ez a másik is, de úgy tűnik, nem tudta feldolgozni a tragédiát azóta sem. Amit teljesen érthető is.

A kölyke elvesztése után alakult ki benne a reflex, hogy megölelgessen és karjuknál fogva tartson másokat. Gondolom, először más orangutánokkal próbálkozhatott, de valószínűleg nem jól reagáltak túláradó ragaszkodására, így fordulhatott a nála gyengébb (így kevésbe ellenálló) és egyébként is pozitívan reagáló turisták irányába.

Ezek után kifaggattuk Eddie-t Minna történetéről is.

Minnát kölyökkorában rabolták el (és mivel az anya orangután csak úgy nem adná a kölyköt, valószínűleg őt meg megölték - ez az egyik oka a faj veszélyeztetettségének) és emberek között nevelkedett. Ezért van az, hogy társaival ellentétben nem a fákon közlekedik, hanem a földön. Ezt tanulta. Itt jegyzem meg zárójelben, hogy az ufó-evolúció hívői most örülhetnek, mert itt egy lehetséges bizonyíték arra, hogy a Homo sapiens sem magától mászott le a fáról.

Szóval Minna jól kiismerte az embereket és rájött, hogy ő az erősebb. És az emberek is tisztában voltak ezzel. Mikor Minna elkezdett kezelhetetlenné válni, "elegánsan" likvidálták és visszaeresztették a dzsungelbe.

Minna nyilván nem sok elképzeléssel rendelkezett a dzsungelbeli élelemszerzésről. Számára az étel az embertől jött. Így, amikor embert látott, ment, és elvette, amit tudott. A dzsungelben meg van elég turista. . . 

A vadőrök persze próbálkoztak mindennel, hogy segítsék a beilleszkedését, de Minna se hülye. Ha a puszta megjelenése elég ahhoz, hogy banán-fürtöket ajánlgassanak neki a menekülő humánok, akkor mi a fenének küzdene a fáradtságos élelemszerzéssel más úton? Pár harapás és mindenkinek világos a szabály. 

Így alakult ki a tradíció a dzsungelben. Jön Minna! Futáááás!