Jackie nem enged

2013 június 27.



Mikor Jackie feltűnt a színen, Eddie ránk szólt, hogy kezdjünk el azonnal felfelé mászni a dombon. Ekkor még semmit nem tudtunk Jackie-ről, azt hittük, veszélyes, mint Minna és elkezdtünk fejvesztve mászni a dombra. Esther persze nem. Ő fotózott. Tuti, hogy áldozat lesz belőle. Most már tényleg.

Így is lett. Míg fotózott, Jackie kinézte magának és odarohant hozzá. Esélye nem volt elmenekülni. Jackie átülelte és lehúzta a földre. Szegény csaj majdnem elájult, úgy megijedt. Meg sem lepődtem, hogy ő volt az áldozat (ekkor még nagy volt az arcom). Eddie ott volt mellette, és mondta neki, hogy ne aggódjon, Jackie az ölelős majom. Szereti az embereket megölelgetni, de aztán kajáért cserébe elengedi őket. Esther nyugodtan gubbasztott a majom karjaiban. Mi meg jó messziről lestük a dombról és sajnáltuk, hogy felmásztunk, mert így nem tudunk fotózni a fák miatt. Én picit irigykedtem is, mert hát ugye nem mindennap van esélye az embernek egy dzsungelbeli majomölelésre. . .

Elindultunk lassan lefelé, de Eddie ránk szólt, hogy menjünk vissza, mert fel akarja csalogatni Jackie-t a dombtetőre, ahol nincs annyi fa és biztonságosabb nekünk. A terv be is jött. Jackie elindult felfelé. Mi meg fotóztunk. Aztán Jackie begyorsult. És mire észbekaptam, felért a dombra és már nyúlt felém. Kezemben a kamera. De nem léptem odébb. Hiszen majomölelésre vágytam.

Jackie elkapja a csuklómat

Jackie megfogta a csuklómat. Nem szorította, de olyan volt, mint egy bilincs. Ezt ember nem veszi le rólam. Persze fülig ért a szám. Vigyorogtam, mint a vadalma. Juhúúú, kézen fogott egy orangután. Mekkora élmény!

Gyorsan odaadtam az egyik túratársnak a fényképezőmet, nehogy Jackie szemet vessen rá, közben pedig a két túravezető elkezdte leszedni rólam a hátizsákomat, mert Jackie-nél nem lehet tudni. Jackie különben kismama, hasán ott csimpaszkodott a bébi. Ennek ellenére ilyen közel jön az emberekhez. Az egyik vállamról le is szedték a hátizsákot. De a másik csuklóm Jackie markában volt. Mondja Eddie, hogy cseréljem ki a csuklómat a kezében. Viccel?! Megpróbáltam finoman lefejteni az ujjait, de olyan volt, mint egy bilincs. Nem fájt, ahogy fogott, de stabil volt és mozdíthatatlan. Próbáltam odatömködni a másik csuklómat, de közben Jackie már kinézett magának még egy lányt a társaságunkból és rá figyelt. Mondjuk talán emiatt volt lehetséges, hogy egyszercsak váratlanul elkapta a másik csuklómat és az elsőt elengedte. Hurrá. Lekerült a hátizsák. Ezt már nem lopja el.

Milyen félelmetes fejet vág

Persze még mindig vigyorogtam és örültem magamnak. Jackie közben elkezdett sétálni velünk. Húzott a karunknál fogva. Azt közben mondta Eddie, hogy legyünk lazák és ne tiltakozzunk, mert akkor megszoríthat és eltörheti a csontunkat. Na, enélkül jobban élveztem az akciót. De laza voltam és követtem Jackie-t. Úgyis mindjárt kap gyümölcsöt és akkor elenged. A kölyke közben nyüszögött. Szerintem ő már tudta, hogy anyunak rossz napja van és félt a következő pillanatoktól. Mi még nem sejtettük. . .

Eddie megpróbált gyümölcsöt adni Jackie-nek, de ő elfordult és csak szorongatott minket. Aztán meglátta, hogy a másik lányon van hátizsák és elkezdte cibálni agresszív fejjel. Közben stabilan tartotta a csuklómat. Ez már cseppet para volt. Csúnya sárga, de brutál erős fogai voltak. Mikor a túravezetők kimentették a hátizsákot és kitépték a kezéből, a másik lány kapott az alkalmon és odébb ugrott. Én maradtam az egyetlen fogoly. Jackie elég morcos lett a sikertelen akció után és elkezdett morogni. A kölyök aggódva nyüszített. Kábé én is, de még csak gondolatban. Eddie továbbra is kínálgatta a narancsot, de Jackie csak hörgött. Eddie elkezdett kiabálni vele. Hívogatta, de Jackie tojt rá. Inkább elindult velem ellenkező irányba. Ekkor már kezdtem aggódni. Jackie láthatóan nem volt irányítható. Ha most úgy dönt, hogy elszalad a fák közé, nekem semmi esélyem nincs itt maradni. Árkon-bokron keresztül repkednék utána. És baszki, épp 2 napja lejárt a balesetbiztosításom és semelyik magyar biztosító nem hajlandó szerződni velem (ez egy másik sztori).

Eddie elkezdett pánikba esni. Legalábbis a hangjából ez csendült ki, ahogy üvöltözött a majommal és nyomkodta felé a narancsot. Jackie is láthatóan feszült lett. Nyugtalanul forgatta a fejét és vicsorgatta a fogait. Jajj, bazzeg. Ne ingerelje már itt nekem! Majd elenged, ha akar, nem? Minek itt bőszíteni?

Eddie rászólt a többiekre, hogy húzzák el a csíkot és menjenek jó messzire. Látótávolságon kívülre szaladtak. Bár ezt ott, akkor nem is vettem észre. Utólag tűnt fel, hogy már nincsenek velünk a többiek és ők mesélték később, hogy elzavarták őket. Szóval négyen maradtunk. Két majom, két ember.

Eddie üvöltözött, a kölyök nyüszített, én remegtem, Jackie meg váratlanul elkezdte húzni a kezemet a szája felé. Na neeee!!!! Meg ne harapjon! Szabad kezemmel elkezdtem tolni a fejét, hogy távol tartsam a fogait a kezemtől. Persze egyre jobban ellenállt. absztrakt birkózás zajlott. Eddie odarohant és ő is ott hadonászott a kezeink között. Azt hiszem, itt már nem voltam teljesen kontroll alatt. A sérülésmentes túlélésre játszottam. Ösztönből megadtam magam. Cérna hangon, nagyon kedvesen elkezdtem beszélni az orangutánhoz. Nem tudtam, mennyi esély van rá, hogy érdekli, de biztosítani akartam róla, hogy nem én vagyok, aki üvölt vele, ne engem bántson. Nagyon ellazítottam a kezemet közben, hogy érezze, hogy vele vagyok, nem ellene. Közben a lábam már annyira remegett, hogy alig bírtam állva maradni. Eddie közben kétségbeesett. Ő felelős a testi épségünkért, már nagyon ki akart szabadítani és nem tudta mi tévő legyen. És ekkor végső ötlettől vezérelve ököllel Jackie arcába csapott.

Jackie oroszlánüvöltést hallatott, megmutatta az összes fogát és fájdalmában nem tudta, mit csináljon, csak forgatta a fejét. De közben el nem engedte volna a csuklómat. Én meg majd összecsináltam magam a pániktól. Bakker, itt állok egy felbőszített, pofán vágott anyamajom foglyaként. Centikre a fogaitól. Ki tudja, mi lesz a következő reakciója. A kétségbeesett állatok néha akkor is bántják az embert, ha nem az illető okozta a fájdalmukat. Egyszer a hörcsögöm lába beszorult valahová és hiába volt áldott jó lélek, aki akkor sem harapott, ha csomót kötöttem a testére, abban a pillanatban, mikor segítettem neki kiszabadulni, a csapdába esés és a fájdalom miatt a segítő kezet harapta meg véletlenül. Pedig nem akart rosszat. De ez itt nem egy 5 centis hörcsög a fél centis fogával, hanem egy 80 kilós orangután, aki minimum háromszor erősebb egy felnőtt férfiembernél. Ha nem akar rosszat, akkor is eltörheti a kezem egy óvatlan mozdulattal. Mi a francért kellett megütnie?!

A majombébi most már sivítozott ijedtében. Nem csodálom. Én is csak arra tudtam gondolni, hogy legyen már vége és szabaduljak ki. Jackie láthatóan nem foglalkozott a gyümölcsökkel, az ütés sem tántorította el a csuklóm szorongatásától, de nekem úgy tűnt, szinte már csak megszokásból markol, nem is foglalkozik velem. Azt reméltem, hogy elfelejt és ha eltereljük a figyelmét, majd elenged. Eddie is ebben bízott és továbbra is narancsokat mutogatott neki, amiket tőlünk két méterre jól láthatóan tett le a földre, hogy Jackie induljon már el felé. Az én feladatom az volt, hogy ha Jackie elindul, cövekeljem le magam. Már csak imádkoztam, hogy az ellenállásom miatt ne forduljon ellenem.

Aztán megtörtént a csoda. A bébimajom nem bírta tovább a kísértést és lemászott az anyja hasáról. Elindult a narancs felé. Jackie elkapta a kölyök lábát és tartotta a szabad kezével. A kölyök nyüszített és húzta magát a narancs felé. És lecövekeltem. Abban bíztam, hogy a kölyök fontosabb neki, mint a túsz és ösztönösen elindul utána. Így is lett. Váratlanul elengedett és a másik karjával is a kölyök után nyúlt. Én, mint a villám, már ott sem voltam. Remegő lábaim egy pillanat alatt karnyújtásnál távolabbra repíttettek. Aztán futottam a többiek után.

El sem hittem, hogy sérülés nélkül megúsztam.

Kellett nekem orangután-ölelés? Hát alaposan megkaptam.

Örök emlék : D