Irány Yogyakarta

2013 július 3.

Jakartában utolsó éjszakámat egy másik couchsurfernél töltöttem.

Mivel vonattal akartam Yogyakartába (Central-Java) utazni, hajnali fél 7-kor már a vasúti pályaudvaron kellett lennem. A tömegközlekedés viszont csak 6-kor indult. Ahol meg eddig laktam, onnan 1 óra az út. Házigazdámat meg nem akartam azzal szivatni, hogy hajnalban engem furikázzon. Ezért távoztam tőle. Viszont nem tudtam, hova menjek. Feldobtam CS-re egy hirdetést, hogy éjszaka a pályaudvar közelében fogok csövezni valami McDonaldsban a vonat indulásáig. Ha valaki csatlakozna és társaságával segítene elűzni a lomha perceket, vagy ha valaki a vasút közelében szállást tudna ajánlani, esetleg olyan jelentkezne, aki reggel még el is visz a vonathoz, akkor teljesen el lennék alélva. Meg is kaptam a lehetőséget az elalélásra. Többen is jelentkeztek, még választhattam is. Micsoda jó fejek ezek a helyiek! Tök segítőkészek. A lány, Lisa, akinél végül ott aludtam, még ki is vitt reggel az állomásra.

A vonatút nem vészes, csak 9 óra. Három jegykategória létezik: Eksekutiv, Bisnis, Ekonomi.

Haláli az indonéz fonetikus írás. Némely angol szót első pillantásra fel sem ismeri az ember. Executive. Hehe.

Én biznisszel mentem, mert a nyári szünet közepén vagyunk és minden jegy elkelt, ami meg megmaradt, az minimum dupla áron van. Az ekzekutivon óriási ülések vannak, karfával, dönthető háttámlával. Olyan, mint egy repülőn a biznisz osztály. Itt még kaját és italt is adnak a jegy áráért. A normál jegyár a 9 órás útra olyan 5-6000 Ft lenne. Most a duplája volt.

A bizniszen nem dönthető az ülés, semmiben nem különbözik egy európai másodosztálytól, viszont van légkondi. Hogy ne izzadj bele az üzleti öltözékedbe : )

Az ekonomi elég fapados, de az volt a vicces, hogy a szünidő miatt már azon az osztályon is annyiba kerültek a jegyek, mint a bizniszen. Ahogy fogynak, úgy viszik fel az árakat. Mint a repjegyeknél.

Ez a rendszer persze csak a nagyobb távolságokra érvényes. A sima vonatokra nem interneten, hanem a pályaudvaron kell jegyet venni és egy 6 órás út kb 800 Ft.

Útközben rizsföldek mellett haladt el a vonat. Érdekes volt, hogy a vidéktől függően a rizs más-más stádiumban volt. Volt, ahol még vetés előtt állt a föld. Volt, ahol már zöldellt, volt ahol víz alatt állt, és volt, ahol épp betakarítás folyt. Úgy szedték, mint régen nálunk a búzás. Sarlóval vágták, aztán kévékbe kötötték. És láttam olyan helyet is, ahol épp akkor csépelték. Kár, hogy a nyomi új fényképezőgépem nem képes mozgás közben rendes képeket csinálni.

Yogyakartában barátok vártak. Jakartai barátaim ismerősei. A Jakartában megismert fiatal házaspárból a feleség, Dewi kérte meg egy barátját, aki Yogyakartában tanul az egyetemen, hogy fogadjon be.

Rio, a srác még a pályaudvarra is kijött értem. Elvitt a koleszba, ahol lakik, és átengedte nekem a szobáját. Azt mondta, hogy ő pár napig ellesz a barátnőjénél is. Micsoda jó arc! Megbeszéltük, hogy este hármasban elmegyünk vacsorázni. De még délután küldtek egy sms-t (van helyi számom), hogy pakoljak, mert költözöm. A barátnője, Blesma felajánlotta nekem a saját koleszszobáját, mert az légkondis és van saját fürdője. Nagyon jó fejek! Ők addig mindketten átköltöznek a lány bátyjának koleszába, mert a báty épp nincs a városban. A koleszt itt úgy kell elképzelni, hogy egy nagyobb házban kisebb szobákat lehet bérelni. a Fürdő vagy közös, vagy privát. A szobát meg lehet osztani valakivel, de alapvetően egyedül laknak az emberek. A legegyszerűbb koleszban havi 12.000 Ft körül van a szállás, a báty szobája viszont medencés luxuskecó 50.000 Ft-ért. Ami itt fél havi fizetés. Minimum.

Lemásolták az útlevelemet és onnantól hivatalosan ki-bejárkálhattam a koleszba. Ami jobb színvonal volt, mint a panzióim általában. Már csak a légkondi miatt is. Meg a csapból folyó melegvíz miatt. Meg hogy egyáltalán a csapból folyik a víz : )

Este elmentünk egy helyi diákok által kedvelt helyre vacsorázni. A hely maga az utca. Ahol napközben mászkálnak az emberek, ott este strandgyékényeket terítenek le, és a mozgóárus büfékocsiból lehet vacsorát venni. Érdekes és olcsó megoldás. Itt nincs területhasználati díj, meg egyéb állami dézsma. A kormány tojik rá. Amíg az emberek megélnek, addig a kormánynak is jó. Nem úgy, mint egyes európai országokban. . . 

A pultról vagy 10 különbözőféle rizsből lehetett választani. Előre csomagolt pakkok. A csomagolóanyag banánlevél, plusz lángospapír. Ez szolgál tányérként is. Én gombásat vettem el, mert azt mondták, az nem csíp, de csípett. 

A mindenféle grillezett nyársak, meg rántott falatokból egész ó kis vacsorát lehet összeválogatni. Még vegetáriánusként is. Lassan visszaállok a vega étrendre, mert itt simán megvalósítható. 5-6 féle különböző szójacucc (tofu, áztatott szójabab pogácsa, stb), zöldségek, tojás minden változatban. Teljesen jó. 

És mindez horribilis áron. Én fizettem mindhármunk vacsoráját, ami egy-egy nagy tányér ételválogatást, desszertet és italt tartalmazott. Összesen 480 Ft-ot fizettem. Tönkre fogok menni! : - D