Sztárok élete

Jakartában nincs sok turista. A külföldiek 99 %-a Balira utazik, hever a parton, megnéz pár templomot, fotózkodik a napszemüveg-tolvaj majmokkal, aztán hazamegy. Jávára nem nagyon látogatnak el. Jakartába meg aztán főleg nem.

Már korábban is előfordult Jakartában, hogy idegenek odajöttek hozzám az utcán, hogy hadd csináljanak fényképet velem. Néztem is csodálkozva, de ha ettől boldogabbak lesznek, hát felőlem csinálják. Mosolyogtam, katt, thank you, bye bye.

Aztán elmentem megnézni a Nemzeti Emlékművet, ahol turisták szökőévente egyszer fordulnak elő. A sorban állva egy 7 tagú család bámult rám és vihogott. Aztán egyikük megszólított: 

- Csinálhatunk veled egy képet?

- Persze, nem gond.

Csináltunk vagy 5 képet. Minden kombinációban. Szülőkkel, gyerekekkel, apával kétszer is (gondolom, megy a kép a Facebookra). Mosolygás, honnan jössz, hová mész, ti itt laktok-e, stb. egyszercsak hátulról, szó nélkül átölel valaki és már kattan is a fényképezőgép. A mögöttem állók. Azért illett volna megkérdezni, benne vagyok-e, de hát csomó suttyó turista is szó nélkül fotózza a helyieket, hát ezen nem húzom fel az orrom. Bár hozzáteszem, én mindig vigyázok rá, hogy ne kezeljem a helyieket látványosságnak, és mindig tisztelettel fényképezek. Tiltakozásom hiányát bátorításként felfogva még vagy öten rángattak a kamera elé a sorban állás közben.

Jakartát elhagyva csökkent a fényképezkedni kívánók száma, de azért még bőven akadtak. Ha tudtam volna előre és eszembe jutott volna hamarabb, elkezdtem volna az első pillanattól "visszafényképezni". Így viszont csak Yogyakartában, az egyik UNESCO látványosságban járva kezdtem el én is fotókat csinálni azokkal, akik velem akartak fotózkodni. 

Amikor először indítványoztam, hogy cserébe a fotóért én is akarok egyet, a srác úgy meglepődött, hogy dadogni kezdett. Meg nem is értette, mit akarok, mikor mondtam neki, hogy "megvolt a kép neked, most akkor az én gépemmel is". Teljesen zavarba jött, hogy visszanyalt a fagyi. Persze ettől nekem még viccesebb lett az ötlet. Úgyhogy mostantól mindenkivel csinálok képet, aki velem akar fényképet magának. Kicsit furcsállják, mert az ő szemükben én vagyok a kuriózum a fehér bőrömmel, de azért jól is esik nekik a kérésem.

Összességében tök vicces a dolog. Olyan, mintha valami sztár lennék : - )

Az eddigi termés
Kicsit gáz, hogy mindenhol ugyanaz a gatya van rajtam. . .  : D

Tegnap megírtam ezt a cikket, aztán kiültem a tengerpartra Balin.

Íme a termés:

Szóval mostantól, ha mindenféle emberekkel pózolok a Picasa fényképalbumaimban, azok a velem fényképezkedők "visszafényképezkedései".