2013 július 19.
Reggel Bali észak-keleti részére indultunk, hol a legszentebb templom található.
A szálláson csatlakozott hozzánk 2 német lány, akik szintén ehhez a templomhoz tartottak, szintén motorral, de nem ismerték az utat.
Volt vagy egy óra, mire odaértünk. Útközben elhaladtunk a Batur vulkán mellett, amire fel is lehet mászni, de a Bromo után és a következő szigetek még szebbnek ígérkező vulkánjai előtt ez nem tűnt akkora számnak, hogy ezért megerőltessem a mászóizmaimat, szóval megelégedtem egy fotóval az út széléről.
Besakih
Az anyatemplom a szent Agung hegy oldalában épült. Ez a legnagyobb és legfontosabb szertartások színhelye. Minden templomok ősanyja.
Eléggé távol esik mindentől, hosszú az út idáig, úgyhogy nem minden turista nézi meg, de aki igen, az sokat fizet, hogy idejusson és nagyon elszánt. Kivéve, ha helyi barátai vannak, vagy ha saját motort bérel vagy eleve csoporttal utazik. A Kutáról induló kirándulások 30 dollár körül vannak. És ez csak az út.
Mi ugyan olcsón jöttünk ide, de a templomhoz érve kezdődött a lehúzásroham. Még a pénztárak előtt elkaptak minket helyiek (az egyik piros lámpánál), hogy itt kell jegyet venni. Én elvből és elővigyázatosságból soha nemveszek semmit ilyen helyzetben, de Komang tt volt velünk és ő mondta, hogy vegyük meg, úgyhogy megvettük. Tuti drágább volt, mint a pénztárban lett volna. Valami rémlett, hogy 15 ezer rúpia lesz, ez meg 20 ezer volt. 120 forint különbség. Túléljük, csak hát mire volt ez jó?
A parkolónál aztán megint letámadtak minket a helyiek, hogy azonnal vegyünk sarongot. Rajtam hosszúnadrág volt és tudom, hogy akkor nem kell sarong, a két lánynál meg volt saját. Azért az árusok csak erősködtek, ránkcsavarták, állították, hogy kötelező a nadrág felett is és a bejárat után majd jó drágán tudunk csak szerezni egyet. Alig bírtunk elszabadulni. Komang tapintatosan félre állt. Nyilván nem fog a földijei ellen szónokolni, meg minket se akart rossz irányba befolyásolni.
A következő megpróbáltatás a bejáratnál következett. Fizessünk idegenvezetőt. Nem akarunk, egyedül megyünk. Á, akkor csak az első udvarig engednek minket. Mennyi az idegenvezető? Adomány alapon megy. Annyit adunk, amennyit gondolunk. Itt a könyv, amiben vezetik az adományokat. Megnéztük. Csupa horribilis össszeg. Úgy a 10-szerese annak, amit én gondoltam fizetni. Hát akkor nem kérjük. Megtanácskoztuk a lányokkal és úgy döntöttünk, hogy ezek csalók, és ignoráljuk őket. Bementünk.
Persze a nadrágom OK volt, nem kellett sarong.
Az első udvaron aztán megint elkaptak minket, de ezeknek volt egyenruhájuk.
Ők itt a helyi idegenvezetők, csak velük mehetünk be. Látványosan elállták az utat, szóval lehet, hogy nem kéne összeveszni velük. Pedig útikönyvek is írják, hogy nem kell guide bent, lehet egyedül nézelődni. De mit csináljon az ember, ha közben az útját állják. Ez olyan, mint a kambodzsai vízum volt a pecséttel. Hiába tudom, hogy épp lehúznak, vagy megeszem, vagy visszafordulok.
30 dollárt akartak az idegenvezetésért. Jók vagyunk, mert végül 5-öt fizettünk. Hárman összesen. Hiába na, a rutin. Én, aki szégyenlős antitalentum voltam alkudozásban, már Kínában is megállnám a helyem. : D
Azért nem bántuk, hogy lett kísérőnk, mert mesélt pár dolgot a szokásokról.
A templomnak több szintje van. Az egész domboldal ide tartozik. A teraszokon újabb és újabb udvarok és épületek sorakoznak. Mind másnak szentelve. Csupa zöld kertek és virágzó fák. Nagyon szép környezet.
Épp volt valami szertartás is az egyik udvaron. Ment a zene és jöttek-mentek az ünnepi ruhás hinduk.
 |
| Sarong viselete kötelező |
A szobrok voltak a legjobbak. Groteszk figurák, sárkányok, szörnyek. Mindegyiken sarong. Vagy hosszúnadrág : D
Legjobban annak örültem, mikor rábukkantam egy gyerekkori ismerősre.
Legjobban annak örültem, mikor rábukkantam egy gyerekkori ismerősre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése