Indonéz konyha I.

Aggodalmam, miszerint az indonéz konyha is a rizsről fog szólni, alaptalannak bizonyult.

Jakartában azzal indítottam, hogy tájékoztattam vendéglátómat a rizzsel kapcsolatos ellenérzéseimről, és ő, mint figyelmes vendéglátó megjegyezte az információt, és igyekezett rizsmentes ételeket megismertetni velem.

Így sikerült első este húsgombóc-tészta-levest ennem, ami szinte ugyanolyan, mint a többi ázsiai országban a tésztaleves, de mint mindenhol, itt is picit egyedi.

Megunhatatlan kedvencem

A többiek az asztalnál különböző indonéz tartományok ételeit ették.

Volt ott pempe, ami ízre olyan, mint a lángos, de valójában valami kelt tésztára emlékeztető, habosított állagú halas massza olajban sütve.

Megismerkedtem egy olyan tojásrántottával, ami rizsliszttel (vagy hasonlóval) volt keverve és kacsatojásból készült. A végén megszórták pirított hagymával meg más, szárított izével, és ettől egy furcsa szagú omlett keletkezett, amit ráadásul a nyílt tűzön még fejre is fordítottak serpenyőstül, így a tojás teteje megpörkölődött, ezáltal még furcsább szagot árasztva.

Kellemes illatú étel is volt :)

A sate padang egy grillezett étel. Hurkapálcára fűzött húsdarabok (csirke vagy marha) faszénen megsütve és földimogyoróból készült szószban tálalva. Ennek olyan illata (és íze) van, hogy jobb reményű vegetáriánusok is kísértésbe esnek tőle.

Másik nagyon finom ételük a soto batawi, ami egy curry-féle leves kókusztejjel, bivalyhússal és zöld hagymával. Leginkább egy ragulevesre emlékeztet, csak a kókusztól édesebb az íze. Ezt a helyiek rizzsel eszik. Én krupukkal ettem. Ez a nagy kedvencem. Gyakorlatilag olyan, mint a krumpliszirom (nem a chips, hanem a habosított), csak nem krumpliból, hanem hagymából és halból készül. Házilag. Meg fogom tanulni és meggazdagszom belőle Európában. : )

A bivaly itt elég népszerű. A chips is. Ezért a kettőt ötvözték. Mikor először tettek elém bivalybőr-chipset, azt hittem viccelnek. A Bagoly Berti féle Mindenízű drazsé jutott az eszembe. Milyen jó neve van! Aztán mikor tisztáztuk, hogy nem fantázianévről van szó, már azon sem lepődtem volna meg, ha a következő fogás ugrálós csokibéka lett volna. Frankón bivalybőr. Megszárítják, aztán forró olajban kisütik. Ettől a bőr habos lesz, mint az extrudált gabonapehely.

Az édességek terén is bejött az indonéz konyha. A palacsintájuk veri a laoszi palacsintát. Azt hiszem. De lehet, hogy egy szinten vannak. A laoszi palacsinta (meg a thai) egy nagyon vékonyra kinyújtott tészta, amit sok olajban sütnek és a tölteléket (pl. nutella-banán) együtt sütik vele, aztán felhajtogatják a tészta széleit és kis csomagot képeznek, aminek megsütik a másik oldalát is, majd felkockázzák és leöntik vagy csokiszósszal, vagy sűrített tejjel.

Az indonéz palacsinta, a martabak egy vastag, piskóta-szerű tészta. De nem az a száraz ocsmányság, amit sok helyen - tévesen - amerikai palacsintaként árulnak Ázsiaszerte, hanem egy szaftos, lágy tészta, aminek ráadásul csak az egyik felét sütik meg, a másikra még sütés közben felhalmozzák a darált, pirított törökmogyorót, a csokireszeléket, vagy amit épp rendel az ember, aztán félbehajtják és felszeletelik.

Italként alap a tea. Forrón vagy jegesen. Mindenhol kapható és a legolcsóbb (na nem mintha bármi is drága lenne itt). Egy pohár teába 3 evőkanál cukrot tesznek. Olyan, hogy kevés cukorral, nincs. Viszont lehet cukor nélkül kérni, ami szuper, mert mire erre rájöttem, már elfogyasztottam előre 3 havi cukor adagomat, szóval nem árt, ha nem édes a teám. Másik tipikus italfajta az, amibe zselédarabokat tesznek. Ezt desszertként is eszik / isszák, de senkit nem zavar, hogy édességgel kezdik az étkezést.

Az ország különböző tartományaiban más-más ételeket esznek, vagy legalábbis helyi verzióban eszik ugyanazt. A tésztaleves például Yogyakartában teljesen másképp néz ki, mint Jakartában. De a hagymás chips itt is ugyanolyan isteni! : D

BMV (bele minden vacakot) leves

Jáva egyik leghíresebb étele a Gudeg, ami a Thaiföldön megismert Jackfruitból készül. A jackfruit főzés hatására olyan állagot ölt, mint egy nagyon nagyon puha húscafat. Az Íze nem túl jellegzetes, a fűszerek határozzák meg. A Gudeget rizzsel eszik, mint valami ragut. Meg adnak hozzá egy barnára főzött tojást és sült, curry-s kókuszreszeléket is. Finom.

Az árak a legdurvábbak itt.

Ha elkerüli az ember a turistáknak szánt éttermeket, hihetetlenül olcsón lehet kajálni.

Levesek már 6-7.000 rúpia körül kaphatók. Ez úgy 130 Ft.
Tea 1000-2000 rúpia (25-50 Ft).
Rizs 2-3000 Rp.
Tésztaételek, sült rizs 10.000 Rp (240 Ft)

Grillezett hal egészben rizzsel és jelképes mennyiségű salátával 260 forintért